Múlhatatlan érdemeket szerzett a székesfehérvári zeneoktatásban Borlói Rudolf

A Szent Imre-templom felújítása miatt a bazilika adott otthont az idei, szombat este rendezett Halottak napi hangversenynek. Mint Major István igazgató bevezetőjéből megtudtuk: a koncertet a jövőben mindig a nemzeti gyásznapon, november 4-én tartják majd meg. Ahogyan arra Brájer Éva alpolgármester ünnepi beszédében utalt: nemzeti tragédiából pedig sajnos jutott nekünk elég... A programon szereplő nagyszabású kompozíció is egy felfoghatatlan katasztrófára emlékezve született meg. Borlói Rudolf alkotása a Rekviem a Donnál elesett katonák és a 2. világháború minden áldozatának emlékére címet viseli.

Ősbemutatóját a Don-kanyar Kápolna Alapítvány Kuratóriuma szervezésében, a 2. magyar hadsereg pusztulásának 60. évfordulóján rendezett ünnepi est keretében tartották 2003. január 12-én, a Vörösmarty Színházban. A premieren Schöck Atala (alt), Tóth János (basszus), Veszprém Város Vegyes kara (karigazgató: Erdélyi Ágnes) és a Győri Filharmonikus Zenekar működött közre Medveczky Ádám vezényletével. Előtte – Bobory Zoltán köszöntőjét követően, Sobor Antal és Serfőző Simon olvasták fel írásaikat.

A szombat esti előadás tehát közel másfél évtized után adott újabb alkalmat a művel való találkozásra. Ahogyan akkor, úgy most is szót kapott a társművészet: P. Maklári Éva, Bobory Zoltán és Cserta Gábor a magyar irodalom jeles alkotóinak szavaival idézte meg az évtizedek múltával sem feledhető tragédiát. Bobory mellett a premier két résztvevőjét, Schöck Atala énekművészt és Medveczky Ádám karmestert ezúttal is köszönthettük, akik most Bakonyi Marcell énekművész, a Budapesti Koncert Kórus és az Alba Regia Szimfonikus Zenekar társaságában működtek közre a halotti mise megszólaltatásában.

A Requiem szövege a különböző zenei korszakokban számos remekmű alapjául szolgált: Okeghem, Mozart, Berlioz vagy Verdi darabjai más-más eszközökkel bár, de ugyanannak a gondolatnak örökérvényű megfogalmazásai. Borlói Rudolf szólistákra, vegyes karra és szimfonikus zenekarra írott öttételes alkotása az időtlen gyász gondolatát a szomorú történelmi eseményre való emlékezéssel köti össze, melyet kifejezendő a hagyományos latin textushoz maga által írt magyar szövegeket társított a zeneszerző, kétnyelvű, de egy mondanivalójú Rekviemet alkotva meg. Nagylétszámú előadóegyüttes, ennek megfelelően impozáns hangszerelés, s mindenekelőtt a szófestés kifejezetten erős igénye jellemzi a művet, melynek a holt és élő nyelv összefonódása különleges aurát kölcsönöz. Borlói Rudolf szép darabja ekként egyszerre kapcsolódik az európai tradícióhoz, és válik megragadóan személyessé és magyarrá: méltó módon lép elődei nyomába.

Bár pótolhatatlan veszteségeink emlékére szólt a zene, a koncert ünneplésre is okot adott: a székesfehérvári zeneoktatásban múlhatatlan érdemeket szerzett, a zeneiskolát 1968-88 között igazgató Borlói Rudolf ugyanis ez év október 13-án ünnepelte 90. születésnapját. A kiváló szellemi erőben lévő komponista rendszeres vendége az iskolának, ahol ma is gyakran megszólalnak régebbi és új művei. Borlói Rudolf természetesen megjelent Rekviemje előadásán is, ahol a polgármester ezüst emlékérmét és az általa egykor vezetett szimfonikus zenekar ajándékát egyaránt átvehette. Hadd csatlakozzunk mi is a köszöntéshez a székesfehérvári zenebarátok nevében, szívből jövő jókívánságainkkal: sok szeretettel kívánunk Rudi bácsinak jó egészséget, s még számos, gazdag alkotó esztendőt!