2018.03.03. 07:00
A Fejér megyei népzene és népdal ünnepe a Pesovár-verseny
A magyar népdal és népzene továbbélésének bizonyosságai a találkozó elődöntőin és döntőjén fellépő lelkes gyerekek és odaadó tanítóik, oktatóik.
A lovasberényi Reményik Sándor Református Általános Iskola és AMI adott otthont az idei Pesovár Ferenc Gyermek- és Ifjúsági Népdaléneklési és Népzenei Versenynek. Vakler Anna, a döntő zsűrijének elnöke hangsúlyozta, hagyomány, hogy egy vidéki népzenei fellegvár rendezi a döntőt. A hat válogató öt településen zajlott le: Tordason, Sárbogárdon, Dunaújvárosban, Székesfehérváron és Bicskén.
Vakler Anna népdalénekes, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára mellett Szabó Ágnes, a Villő Énekegyüttes tagja, Varró János, népzenész, a Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium tanára és Németh István népzenegyűjtő ült a zsűriben. Idén sem helyezéseket osztottak ki, hanem kiemelt arany, ezüst, illetve bronz okleveleket.
Száz produkció lépett színpadra a lovasberényi döntőben.
Vakler Anna elmondta, hogy amíg a már harminc éve építkező verseny első döntőjén anno csupán huszonhárom népzenei produkció mutatta meg magát, addig az idei, pénteken megrendezett döntőn száz – szólóénekes, énekcsoport, hangszeres előadás – követte egymást. Reggeltől kezdve napnyugtán is túlig zengett a népzene az iskolában.
– A Kárpát-medence minden szegletének tájegységéről merítettek a résztvevők – tudtuk meg Vakler Annától, aki szerint nemcsak számban, hanem minőségileg is óriási előremozdulás jellemzi népdal- és népzenei találkozójukat, az elmúlt tíz esztendőben különösen.
– Lenyűgözve állok a kollégáim, az énektanárok, a zenetanárok, a gyerekek és a mögöttük levő családok előtt, mert ezt a teljesítményt csak együtt volt lehetséges elérni – mondta. Vakler Anna jelentős eredménynek tartja azt is, hogy Fejér megyét Dunántúl-szerte követik. Húsz éve van hasonló verseny Zalában, de Tolna és Veszprém is innen nyert ihletet. Szintén megyehatáron túl nyúló jelentőségű az a tény, hogy a csoportos éneklés kategóriája országosan általánossá vált, s bekerült a hivatalos tanulmányi versenyek sorába.
Varró János megjegyezte, ennek a találkozónak jellemző különlegessége, hogy „összeengedik” a művészeti iskolák és a nem erre specializálódott intézmények diákjait. Ez azonban – évtizedes tapasztalat – nem válik senki kárára. Gyakran hallanak olyan gyerekeket, csoportokat, akik szinte autodidakta módon tanulták a népzenét, s talán éppen ettől énekelnek kiemelkedően.