Sárróna tájnyelvi kincsei – Rendhagyom irodalomóra Sajtos Józseffel

A Magyar Nyelvjárások Atlasza és az Új Magyar Tájszótár az összmagyarság nyelvének felbecsülhetetlen értékű tárháza. A regionális nyelvatlaszok és egy-egy település vagy régió tájszótárai is e kincsestárnak a gazdagítását szolgálják, fölmutatva az adott közösség nyelvi értékeit – vélekedik a soponyai Sajtos József nyelvjáráskutató, aki verseit és prózai írásait Káliz Sajtos József néven jegyzi.

Vele beszélgettünk abból az alkalomból, hogy a magyar kultúra napja alkalmából megjelent Sárvíz menti tájszótár című kötete. Amint megtudtuk tőle: a tájszótár kiadója Aba Város Önkormányzata, s egyik fő támogatója Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata volt.

– A 2004-ben megjelent Sárvíz menti nyelvatlaszom az első nagyobb lélegzetű szakmunka Fejér megyéből – mondta a szerző. – És ahogyan e mostani tájszótár, elődje is szervesen kapcsolódik a Koppány és Kapos folyó térségéhez, továbbá a Zselic és Völgység kutatóterületéhez. Sőt a Sárbogárdon, Sárszentmiklóson a legutóbbi időkig meglévő í-zés kapcsán még a Közép-dunántúli régióhoz is, hiszen a Győr és a Fejér vármegyei besenyők között századokon át erős volt a kapcsolat.

A Sárvíz völgyében a 1013. század folyamán itt leltek végső hazára a kabarok és a besenyők is, akik fegyverrel szolgálták a királyt. Aba helyén egy Besenyő nevű település volt, mellette Kajtor szintén. Sárbogárd, Bogárd nevű besenyő földesúrról kapta a nevét, s Cecén, Vajtán is besenyő települések voltak. A Kiskunságból áttelepülő kunok a Sárvíz völgyében a 13–16. században még inkább megerősítették a már addig is terjedő ö-zést. (Néhány példa: lepödő, fösték, ösmerős, szédölög, őröz stb.) Mára az ö-zés, ahogy a nyelvjárásias megnyilatkozás is erősen visszaszorulóban van. Ezért is fontos az értékmentés – folytatta Sajtos József.

A szócikkek úgy épülnek föl, hogy a köznyelvi címszót követik a nyelvjárási szóalakok, a szófaji minősítés, jelentés, példamondat, sok esetben egy-egy szólás, közmondás is. A szerző néhány „beszédes” nevet is megosztott velünk: finnyamatyi, kukanándi, durcapanna, langcamtóbiás. (Jöhetnek a „megfejtések” – a szerk.). A tájszótár témakörei kitérnek a mindennapi élet, gazdálkodás, használati tárgyak szavai mellett a csoportnyelvekre, így a mai diáknyelvre is.

– A népnyelv nagy érték! – összegezte Sajtos József. – Az irodalmi nyelv Vörösmartytól, Petőfi től, Aranytól Móriczon át napjainkig, Csoóri Sándorig, Bella Istvánig merít a nyelvjárásokból. Bella verseiben is ott vannak a sárkeresztúri szavak: melence, csuport, szülike, amint az Anyanyelvem édes tengere című versében írja. Ahogy a Kapos és a Sárvíz a tengerig, úgy szavaink is eljutnak a nagy egészbe, az Ady-vers címét idézve: Az Értől az Oceánig – tette hozzá.