Felmutatták a ma is figyelemre méltó értékeket a Sík Sándor szimpóziumon

Az Aegis Kultúráért és Művészetért Alapítvány által szervezett esemény célja volt, hogy jobban ráirányítsák a figyelmet a 130 éve született Sík Sándor (1889–1963) életművére, költészetének szépségeire, sokszínűségére.

A Városháza dísztermében tartott szimpóziumon Mészáros Attila alpolgármester köszöntötte a megjelenteket, majd röviden ismertette a költő, író életpályáját, és egyebek mellett idézte a magyarsággal kapcsolatos gondolatait is.

A szervezők részéről Takács Tamás vitaindító értekezésében érintette az egyszerű életet élő, nyitott, humánus Sík Sándor költői indulásának körülményeit.

Később kifejtette: remélhetően ezután nem kizárólag a konzervatív katolikus költő képe jelenik meg a kánonban, hanem úgy is méltatják, mint a XX. század első felének egyik legjelentősebb irodalomtudósát és esztétáját.

Szörényi László irodalomtörténész a költő egyik kötetéből – aktuálisan – az adventtel kapcsolatos gondolatokat is idézett, kiemelve: „Míg meg nem halunk, életünk az advent jegyében áll.”

Az irodalomtudós Sík Sándor és a magyar irodalmi hagyomány összefüggéseit elemző előadásában egyebek mellett beszélt az 1934-ben írt Szent István című tragédiáról is, amelyet először a Szegedi Szabadtéri Játékokon adtak elő. E műben az író drámai tömörséggel ábrázolja az első magyar király halála előtti utolsó három napot. A háromfelvonásos tragédia annyira aktuális, hogy ma is érdemes volna mindenkinek elolvasnia, s érdemes volna újra színpadon is bemutatni. E mű Sík fehérvári kötődését bizonyítja – mutatott rá Szörényi László, aki szintén beszélt az íróvá válásról és a papi hivatás vállalásáról is.

A szimpóziumon előadott még Urbán László irodalomtörténész és Bakonyi István irodalomtörténész is; utóbbi a Te Deum című verset elemezte. Cserta Balázs és Kővári Péter pedig adventi hangulatú dalokat adott elő.