Szécsi és Székely nyomdokaiban a fehérvári vízilabdás

Remek mutatókkal és nagy reményekkel vágott neki élete első OB II-es szezonjának az egykori utánpótlás-válogatott pólós, Albert Barnabás. A KSI és a Szentes csapatával az élvonal küzdelmeibe is belekóstoló center neve szinte folyamatosan a góllövőlisták első felében szerepel, a Szolnoki Dózsa elleni osztályozókon összesen 11 alkalommal vette be az ellenfél hálóját. A számos megkeresés ellenére továbbra is Gyöngyösi János alakulatánál képzeli el a jövőt.

– Azzal az elvárással érkeztem a klubhoz, hogy a góljaimmal úgymond a hátamon cipeljem a csapatot a tavasszal – kezdte Albert. – A teljesítményemben nagy szerepe van annak, hogy az OB I mellett külföldön, Németországban és Hollandiában játszhattam eddigi pályafutásom során.

Miként került képbe az OB II és Székesfehérvár?

– Februárban ültem le Gyöngyösi Jánossal, mi­után Nagykanizsán az új edző elképzeléseiben nem szerepeltem kezdő centerként. Azt tudni kell, hogy munka mellett pólóztam az OB I/B-s kanizsai gárdában, de a több játéklehetőség miatt elvágyódtam onnan. Ceglédre az új átigazolási szabályzat miatt nem igazolhattam, a külföldi ajánlatokat pedig visszautasítottam. Csányi Robi barátommal és Ágner Zoli egykori csapattársammal vettem fel a kapcsolatot, akik Fehérváron játszottak, rajtuk keresztül jutottam el a Csitáry Uszodába.

Akkor most tovább is áll?

– Dehogyis, sőt, rövid időn belül elkezdődnek a tárgyalások az elnök úrral a folytatásról. Az évzárón sokat beszélgettünk a jövőbeli tervekről, a felvázolt tervek pedig nagyon szimpatikusak voltak számomra. Igazából több helyről is megkerestek a bajnokság végén, de jól érzem magam itt, akár le is telepednék a városban.

Külföld már szóba sem jöhet?

– 18 évesen a német első osztályban próbálhattam ki magam, az alsóház küzdelmeit meg is nyertük a Neustadt együttesével. A gólokkal sem maradtam adós, a mesterlövészek közt a 2. helyen zártam. Ekkor figyeltek fel rám Hollandiában, ahol szintén ezüstérmes lettem a találatok számát illetően. A német­alföldi klubtól sajnos anyagi okok miatt kellett eljönnöm, az utam Kaposvárra vezetett, ahol el is kezdtem az egyetemet. A tanulmányaimat mindenképp folytatni szeretném, ezért most Magyarországon képzelem el a jövőt.

Csak nem a Szécsi Zoltán fémjelezte Kaposvárról van szó?

– De igen, a háromszoros olimpiai bajnok kapussal együtt vízilabdáztam. Rajta kívül egyik példaképemmel, Vindisch Ferenccel, illetve Kovács Olivérrel voltam egy csapatban. Egyszer, a Szentes elleni osztályozón nyolc kísérletből hétszer voltam eredményes, ami annyira emlékezetesre sikeredett, hogy le is igazoltak a Csongrád megyeiek. Székely Bulcsúval is volt szerencsém együtt játszani, nagyon sokat tanultam tőlük.