Egykori telekisek találkozója, 60 év után

Hatvan év, egy emberöltönyi idő telt el azóta, hogy a Teleki Blanka - abban az időben még leány gimnázium - diákjai végeztek. Akkor harmincan voltak, most  tizenöten újra találkoztak, hogy együtt ünnepeljenek, emlékezzenek  az iskolapadban töltött évekre.

- Iskolatársakból barátokká váltunk, különösen a székesfehérváriak. De a többiekkel is tartjuk  a kapcsolatot, és persze a legfontosabb: minden évben összegyűlünk, ahányan csak tudunk - mondta el Tóth Anna, az esemény főszervezője, majd hozzátette: '53-ban az iskola még egy másik helyen, az István tér 4-ben üzemelt  két osztállyal.

A Teleki Blanka leánygimnázium 1953-ban végzett hölgyei. Minden évben találkoznak, ezúttal tizenöten jöttek össze egy kis múltidézésre (Fotó: Sebestyén Lilla)

- Mi harmincan voltunk. Sajnos azóta megfogyatkoztunk, heten meghaltak, három pajtásunkat  pedig sosem találtuk meg. A többiek betegségekkel küzdenek, most ezért nem lehetnek itt. Nem csak nők, férfiak is vannak a rendezvényen.
Anna elárulja nekem, hogy ezek az emberek a már elhunyt osztálytársaik özvegyei. 
- Az elmúlt években rendezett találkozókon ők is a csoportunk tagjaivá váltak, ezért fontosnak éreztük, hogy itt legyenek, még ha a feleségük már nem is tudja elkísérni őket.

A találkozón Cser-Palkovics András polgármester és a Teleki Blanka Gimnázium igazgatója, Szabó Gábor is részt vett, és a mostani gimnázium eredményeiről beszélt. Tóth Anna ezt követően arról beszélt, miként tartóztatták le osztályfőnöküket, Lukács Józsefet. Felidézte, amikor az osztály iskola után a börtönnél követelte, hogy engedjék ki szeretett tanárukat, majd felolvasta Rákosinak írt levelüket, amit ugyanebből a célból fogalmaztak. Mint mondja, kérésük  nem talált meghallgatásra, de azóta is tisztelettel és szeretettel gondolnak Józsi bácsira, legkedvesebb tanárukra.