Útmutató az otthoni tapétázáshoz

A tapéta szó hallatán legtöbben elsőre a már szinte ódivatúnak számító retró darabokra asszociálnak, pedig a faldekoráció ezen formája újra fénykorát éli. Ráadásul a választék is bőséges minták és színek terén egyaránt. Ha úgy döntünk, belevágunk a tapétázásba, és a folyamatot magunk szeretnénk végigcsinálni, nem árt, ha tisztában vagyunk a legfontosabb lépésekkel, teendőkkel.

Az előkészületek során fontos, hogy tiszta és száraz felületen tudjunk dolgozni. Ha a falfelületet korábban tapéta borította, akkor annak eltávolításával kell kezdenünk. Ebben segítségünkre lehet egy nagy adag forró víz, vagy egy olyan speciális folyadékkészítmény, melyet kifejezetten arra fejlesztettek ki, hogy megkönnyítse a tapéta eltávolítását. Bármelyik lehetőséget is választjuk, egy széles fejű ecset vagy egy vastagabb festőhenger segítségével áztassuk át a tapétát, majd amikor már kezd elválni a faltól, húzzuk le. Ha a lehúzás nehezebben megy, segítségünkre lehet egy spakli is, amivel a makacsul ragaszkodó részeket is eltávolíthatjuk. Végül végezzünk ellenőrzést, s bizonyosodjunk meg róla, hogy a falakon és a mennyezeten nem maradt egyenetlen felületű glettelés vagy régi tapétamaradvány. Ha ilyent találunk, közepes finomságú csiszolópapírral orvosoljuk a problémát.

A szükséges tapétamennyiség meghatározásához a lehető legpontosabban mérjük le a fal magasságát és szélességét, illetve a nyílászárók által elfoglalt területet. A ténylegesen szükséges tapétamennyiségnél érdemes 10-15 százalékkal többet vásárolni, így nem érhet minket meglepetés.

Az első csík felragasztását mindig a fény felőli oldalon, tehát az ablaknál kezdjük. Az első tapétacsík helyét függőón segítségével állapítsuk meg, így a további csíkok is pontosan függőlegesek lesznek. A ferdén futó sarkokban a tapétát szintén függőón segítségével kell beállítani és pengével, a spakli mentén levágni.

Méretre vágásnál a falon mért hosszúsághoz adjunk hozzá körülbelül 5 centimétert, majd ezt jelöljük meg a ta­pétán, s vágjuk azt megfelelő hosszúságúra. A leszabott ta­pétacsíkot a mintás felével lefelé fektessük egy nagyobb asztalra, majd egy széles ecset vagy henger segítségével ragasztózzuk be a hátoldalát. Ezt a folyamatot mindig a tapéta közepén kezdjük, majd hosszanti irányban haladjunk a szélek felé, különös tekintettel a sarkokra.

A ragasztó felvitelénél ügyeljünk arra, hogy pont annyit vigyünk fel az anyagból, amennyit a tapéta nedvszívó képessége megkíván. A végeredmény akkor tökéletes, ha a tapétacsík felrakás előtt nedves és lágy, de nem szakad könnyen. A ragasztóval bekent csíkokat szükség szerinti ideig pihentessük félbehajtva, hogy az anyag felpuhulhasson.

Kenjünk a falra egy vékony réteg ragasztót, majd a plafontól lefelé haladva részenként illesszük a falra a csíkokat. Ha megfelelően felhelyeztük, a tapétacsík közepétől kiindulva egy tapétázó kefe vagy egy henger segítségével középről indulva nyomkodjuk ki a beszorult levegőt, hogy a tapéta tökéletesen illeszkedjen a falra. Mintás darabok esetén különösen ügyelnünk kell az illesztés pontosságára. Ha egyszerű, minta nélküli tapétával dolgozunk, akkor 2-3 centiméteres átfedéssel is felragaszthatjuk az egyes csíkokat.

A mennyezet tapétázása esetén érdemes létráról vagy állványról dolgoznunk, hogy kényelmesen elérjük a munkaterületet. Ebben az esetben az ablakos fallal párhuzamosan kezdjük a munkát. A mennyezetre a nehéz dombornyomásos darabok nem a legpraktikusabbak, mivel a súlyuk miatt elképzelhető, hogy nem ragadnak megfelelően és bizonyos részeik váratlanul elengednek.

A radiátorokat lehetőség szerint próbáljuk elmozdítani a faltól, kissé előre dönteni vagy leemelni a fűtőberendezést, így könnyebben hozzáférhetünk a mögötte lévő falrészhez.

Ha korábban nem tapétáztunk, és aggódunk a minták megfelelő illeszkedése miatt, akkor az első kísérlethez válasszunk szabadon illeszthető mintájú darabot. Az apró, egész felületet beborító mintázat kevésbé emeli ki az esetleges hibákat.