2010.08.10. 03:06
Halország halpénzért is
Rétimajor - A halországként ismert tórendszer, szárazföld tulajdonképpen külterülete Sáregresnek. Viszont akit errefelé visz az útja, szinte biztosan nem kerüli el majort, főleg, ha szeret horgászni, vizek mellett sétálgatni.
Rétimajor minden, csak éppen nem klasszikus üdülőhely. A majorról szóló ismertető igen jól foglalja össze múltját, jelenét. A Zichy grófi család építtette az egykori uradalmi major elöregedett, a száz évet meghaladó korú épületeket, felújították, kialakítottak egy halászati múzeumot, amelyben mindig akad egy-két értő nézelődő, ahogy ottjártunkkor is adbai látogatók egy csapatának tartott előadást a szintén abdai, hófehér hajú idegenvezető.
- A sör hideg volt - mondta Makrai Antal, amikor arról faggattuk, milyen vendéglátók a majoriak. - Eddig minden jó volt - summázta Antal bácsi, miközben vizes fürdőruháját, törülközőjét hűsítőként tette a tarkójára. Búcsúzásnál - stílusosan - egy maga készítette villantót adott ajándékba fotós kollégámnak, aki szívesen hallgatta mondókáját a varsákról, a halászat fortélyairól a múzeum hűvösében. - Most mintha kicsit kevesen lennének, de úgy hallottam, hogy Péter-napkor rendezték a halászbúcsút, akkor nagy volt a nyüzsgés.
Kovácsműhely, víztorony
A rövid szemlélődés, a régi halászati eszközök mustrája után a csapat tovább is indult, hogy a horgásztó mellett ebédeljen, mi pedig Sitkei Judittal lapoztuk a major történetét. A kovács- és bognárműhelyt, a víztorony épületét vendéglátóhellyé alakították, van egy hangulatos pincéjük a borkóstolásra, kerthelyiség, ahol épp egy népesebb székesfehérvári család lapozgatta az étlapot, a kínálat bősége megfontolásra készteti az embert. A konyha felől nem csupán a jó illatok szálltak felénk, többszemélyes tálban utazott egy jó adag halászlé a horgásztóhoz az ottani pihenők ebédjeként. A major közepén áll egy épület, régen magtár volt, mára konferenciaterem, szálláslehetőség, parányi ajándékbolt kapott benne helyet.
Bár Makrai Antal kritikusan azt mondta, kevés embert lát, erre lassan rácáfolt a családi nap látogatottsága. A Sárbogárdi Rendőrkapitányság szakszervezetének tagjai nem először rendezték itt hét végi kikapcsolódásukat. A pavilonsor árnyékában beszélgettek a felnőttek, miközben a legfiatalabb résztvevőt, a babakocsiban érkező kisfiút is megcsodálták. Fekti Csaba főtörzszászlós főszervezőként néha a főzőknél, máskor pedig a Nádi iskolában bukkant fel. Úgy tűnt, minden ment a maga útján, a kötelezően főzőmesternek kikiáltott Fekti József, a főtörzszászlós édesapja és Gubán László már tavaly is a családok szolgálatába állt.
Az egyik hatalmas bográcsban csülkös babgulyás, a másikban természetesen nem más, mint halászlé készült. Kóstolni már lehetett, mindkettőbe belemerítettem a kanalat, igen finom volt a halászlé, de a babos egytál számomra csábítóbb és ínycsiklandóbb volt a maga egyszerűségében.
Színes pillangók
A Nádi iskolában Halasiné Nagy Krisztina egy pillangót festett hennával az egyik kislány karjára. A másik asztalnál készültek a sógyurmás, színes pillangók, amit a kislányok azonnal meg is mutattak szüleiknek. Az arcfestés nem volt túl népszerű, de készült legyező, az őrült melegben aktuálisabbnak bizonyult, mint a macskaarc megrajzolása. Ebéd után Ferenczi Rozália rendőr őrmester és csapata tartott harcművészeti bemutatót a családoknak, Bognár János törzszászlós a horgászokat felügyelte, ők versenyeztek is. Nem versenyzett viszont a dégi Kovács Károly és Halbléner Roland, egyszerűen horgásztak. Többször is be kellett dobni a csalit, várakoztak, ahogy gyakorló horgászhoz illik. A család többi tagja egyelőre türelmesen üldögélt az árnyékban, egyikük kisfia éppen megfőzte a szotyilevest, de megegyeztek, hogy nemsokára elmennek fürdeni. Ilyen melegben a halak is lustábbak, mondták a férfiak, de ennek ellenére kitartottak.
Sáregresi kötődés
Rétimajor a vendégházaival, a központi épület szálláshelyeivel a hamarosan elkészülő gyermektáborral minden, csak nem klasszikus üdülőhely. A megye déli részén, egy kis falu külterülete, amely része a DunaIpoly Nemzeti Parknak, üzemeltetői létrehozták az őrspusztai horgászparadicsomot, lehet vitorlázni, csónakázni egy külön tavon, van wellness-lehetőség, lehet kerékpározni a területen, de a foci sem áll távol az ideérkezőktől. Bár külön szokták emlegetni Sáregrest és Rétimajort, szétválasztani nem lehet a területet. Ha ez utóbbiban történik valami, mondjuk a Szent Péter-napi halászbúcsú, abból nem maradhatnak ki belőle az egresiek. Ahogy a távolabbi Százhalombatta, Dég, Cece lakói is kötődnek a majorban megteremtett lehetőségekhez, a strandhoz, a horgászáshoz és a halászati múzeumhoz.
Ön szerint melyik település legyen Fejér megye legkedveltebb üdülőhelye? Szavazzon itt!
Virág, amerre nézel
Mondhatnánk, a természetvédelmi területen az a természetes, hogy pompáznak a virágok. Rétimajor a védettség mellett gyakorlatilag működő üzem, ahol a halastavakban az ízletes halak hűsölnek, az emberek a működéshez gépeket szerelnek, nem beszélve arról, hogy a látogatók miatt is szükség van kiépített, megfelelő infrastruktúrára. A naponta nyüzsgő élet mellett dicséretes, hogy van rózsakert, az útszegélyek virágosak, az éttermi fogadórész szintén, de ami sok érkező számára a legcsodálatosabb, az a vízben van, a vízből nő ki, és onnan is táplálkozik.
A tavirózsák pompázatosak, de a lótuszok felülmúlják mindazt a szépséget, amit a vízfelületen kúszó rózsák kínálnak. A lótuszvirágok kimagaslanak a vízből, méteres száraikkal uralják a teret, virágaik színe rózsaszínből fehérbe hajlik. A tisztaság jelképét szimbolizáló lótuszvirág titkát egy német botanikus, Wilhelm Barthlott fejtette meg. A mocsarakban élő virág környezete ellenére mindig tiszta marad. A titok, a szirmokból parányi, tűszerű képződmények állnak ki, taszítják az apró szennyeződéseket, de nem a kétlábú csodálókat.
Biciklitúrára indult két család
A forróságban kerékpárra szállni elég merész dolog, de a Kalász és a Doffkay család tagjai bizony megtették. Éppen előttünk kerekeztek be Rétimajorba, és a térkép előtt tanakodtak, amikor kifaggattuk őket. Kalász Gyula, felesége és két gyermeke a Baranya megyei Gyód településről érkeztek a dégi rokonokhoz.
Doffkay Frigyes pedagógus most először tartott a csapattal. A nagyfiú, Levente már nem először túrázott, a kislányok pedig váltig állították, igenis bírni fogják a kilométereket. Mielőtt azonban továbbindultak volna, fürödtek, élvezték a vizet, megebédeltek kicsit megpihentek a folytatás előtt.