A Videoton korábbi klasszisa hiányolja az alázatot a fiatal labdarúgókból

Dvéri Zsolt, a Videoton FC korábbi közönségkedvenc játékosa jó idényt tudhat maga mögött. A Sárosd csapatával ezüstérmes lett a megye első osztályú bajnokságában, ráadásul 20 góljával a góllövőlista harmadik helyén végzett. Az MLSZ által módosított versenykiírás miatt a Sárosd nem vállalta a megye I-es szereplést, a másfél hét múlva rajtoló szezont a megye II-ben tölti.

Furcsa helyzet. Sokat veséztük a szabályokat, akárhányszor átrágtam magam azon, hogy megye I-es csapatoknak U21-es csapatot kell kiállítaniuk, mindig arra jutottam, hogy ha egy 21 éves srác nem kopogtat a felnőtt csapatnál, akkor ne csináljunk neki külön bajnokságot. magyarázza álláspontját az időközben játékosedzővé előlépő Dvéri Zsolt. Megértem, hogy nem akarják, hogy ezek a gyerekek elkallódjanak, vagy ne mozogjanak, de nem hiszem, hogy ezzel előrébb fog lépni a mi labdarúgásunk.

A korábbi klasszis, Dvéri Zsolt fontosnak tartja az utánpótlás nevelését, ha kell cipőfűzőt is köt, Fotó: Ferencz Balázs

Ön szerint mivel léphetne előre a magyar foci?

Az utánpótlás-nevelésben nagyon keményen változtatnunk kell. 16-17 éves korig partiban vagyunk a riválisokkal, onnantól kezdve pedig megtorpanunk. Nemhogy külföldre, de még a magyar mezőnybe sem tudunk kinevelni sztárjátékosokat. Nem tudom mikor fogunk oda eljutni, hogy egy magyar játékos mondjuk egy, a spanyol élvonalban 14. helyen álló csapat meghatározó futballistája legyen. Három évet dolgoztam az utánpótlásban, és már látom, hogy miben vannak lemaradva a kicsik, és milyen képzést kell nekik adni, hogy egyáltalán legyen belőlük valami. Vannak tehetségeink, de megfelelően kell őket képezni.

Mik a legfőbb problémák?

Elsősorban az, hogy ahogy idősödnek, elveszi a figyelmüket minden más. Kevesebb az alázat a foci iránt, sokminden másban megtalálják azt, ami kielégíti az igényeiket. Mi sem voltunk sokkal jobbak annak idején, de azóta sem látom a fejlődést. Nagyon kevés az a játékos, aki mindent alárendel a futballnak, aki kellőképpen alázatos, hogy belőle sikeres, híres futballista legyen. A külföld eltávolodott tőlünk. Mindig próbáltunk követni egy sikeres országot, de nem fejezünk be egy folyamatot sem. Vannak Magyarországon olyan képzett, és olyan elhivatott edzők, akik ha hagyják őket dolgozni képesek lennének ezeket a dolgokat megvalósítani. Miért nem próbál a magyar ember egy saját elképzelés útján építkezni, miért kell nekünk más után menni? Biztos, hogy vannak olyan elképzelések, melyek előre visznek, de mi mindig megyünk valaki után, és idő előtt váltunk.

Ön egyelőre nem vált, marad a pályán. Jól bírja

Augusztus 12.-én leszek 38 éves, de sérülésmentesen végig tudom játszani a szezonokat. Most a megye II-es indulás miatt kicsit megbomlott a csapat, heten távoztak, de ettől függetlenül úgy rajtolunk, hogy szeretnénk megnyerni a bajnokságot. A keret alkalmas rá. A gerinc, a meghatározó játékosok maradtak, jó közösség van, a háttér adott. A megye I-be visszakerülve szeretnénk kiépíteni Sárosdon is egy olyan utánpótlásbázist, melyből a későbbiek folyamán lehet meríteni. Próbáljuk a kicsikkel megszerettetni a focit, és bízom benne, hogy pár év múlva akár Sárosdon, akár magasabb osztályban futballoznak majd.

Sok lett a feladat, játékos, edző Sársodon, pályaedző a Videoton II-nél, no és az állatok.

Meglepetésként ért a felkérés a Videoton II pályaedzői posztjára, hiszen már meg volt a szerepem a Vidi utánpótlás-nevelésében. A nyári szünet végén hívott Burcsa Győző klubigazgató, hogy szeretne velem beszélni. Nem sokáig gondolkodtam. Számomra ez előrelépés. A Sárosd egyesületével össze tudtuk egyeztetni az új munkát, játékosedzőként én alakítom ki a programot. Egy-egy mérkőzés időpontja ütközik majd. Eddig is az egész napomat a foci tette ki, ebben nem lesz változás. Örök életemben a focival foglalkoztam, az állatok ellátásában pedig van segítségem. Bízom benne, hogy annyi időt tudok tölteni a családommal is, amennyit igényelnek, és ez nem fog hátrányommá válni.

Dvéri Zsolt imádja a futballt, és edzőként is tervei vannak,  Fotó: Molnár Artúr

A Sóstói Stadion kispadján ülve, adódik a kérdés: mik a távlati tervei?

Végig kell járni a szamárlétrát. Edzőként már dolgoztam megye II-es szinten Seregélyesen, a fehérvári utánpótlásban egyéni képzéseket tartottam. Tavaly az U17 segédedzője voltam. Az edzői pályán is szeretnék előre jutni, sikeres lenni, de még el kell végeznem a megfelelő tanfolyamokat, a licence birtokában pedig tapasztalatot kell szereznem. Az elmúlt öt év alatt szembesültem olyan dolgokkal, melyekről álomban nem gondoltam volna, hogy egy edzőnek ilyennel foglalkoznia kell. Az edzőnek valamilyen szinten pszichológusnak is kell lennie.

Ha már pszichológia. Válogatottként, remek NB I-es játékosként változott a hozzáállása a focihoz azzal, hogy alacsonyabb osztályban rúgja a labdát?

Egyáltalán nem. Megyei szinten is a maximumot akarom nyújtani. Most sem szeretek veszíteni, és most sem csak azért megyek le, hogy csak hobbiból focizzak, mert akkor inkább otthon a gyerekkel passzolgatok. Nem véletlenek az eredmények, nem véletlen, hogy a góllövőlistán is a legjobb öt között tudtam lenni. Mindig vannak célkitűzések, és azokat el kell érnem. A legutóbbi szezonban is ha kellett futottam, ha kellett szereltem, ha kellett gólt rúgtam, én mindent ugyanolyan alázattal csináltam, mintha profi labdarúgó lettem volna.

Meddig tudja csinálni?

Most is olyan erőben és játékkal tudtam végignyomni az utóbbi három szezont, hogy volt aki azt mondta, ha nem hagytam volna abba a profi futballt, még mindig tudnék játszani fél órát, negyven percet a magyar élvonalban is. Olyan az alkatom és a hozzáállásom, hogy van még bennem jó pár év, mert a sport és a labdarúgás iránti szeretet nem változott bennem. Nehéz abbahagyni. Pályafutásom során lejátszottam talán ezer mérkőzést is, de még a megyei szinten is érzem a meccsek előtt azt a bizonyos versenylázt, ami kell ahhoz, hogy teljesíteni tudjál.