Kézművesek és meseszínpad az alcsútdobozi húsvéti vásárnapon

A legelső húsvéti vásározó ovisok közül többen már szülők, hiszen tizennyolcadik éve rendezi meg a Háromhárs Óvoda a jótékonysági kézműves vásárát, a gyerekekkel való ajándék- és játékkészítést. A legelsőn Berecz András mesemondó volt a vendég. A gyerekek is megmutatják, mit tanultak, s az óvónénik jelmezt öltenek magukra. Kedves-mókás medve, róka és nyuszi alakban jelennek meg, de még a farkas is bájos az ő előadásukban! Óváriné Hajagos Csilla vezető óvónő éppen ez a farkas, hát nem féltek tőle az

óvodások… A három nyulak – így többesszámban, nyelvtanilag nem pontosan, hanem archaikusan még jobban hangzik. A népmesei hangulat keveredik az óvónők jellemzően élő színészi képességeivel. Nagyokat nevet a közönség.

Az óvoda helyi oktatási-nevelési programja megalkotásakor a hagyományápolásra és a népművészetre helyezte a hangsúlyt, ami meg is látszik valamennyi óvodai „díszelőadáson”. A népénekek, gyermekjátékok, verses produkciók, az óvodai csoportokban közösen készített népművészeti ihletésű kézműves tárgyak bizonyítják, ízlésformáló és érzelmi gazdagsággal teli foglalkozások alapozzák meg az értékszemléletet. A húsvéti vásárra környékbeli felnőtt kézműveseket hívnak, szép, igényes munkáikkal lepik meg az

ismerősöket. Gyöngy, kerámia, papír, bőr, kövek, kukoricacsuhé szolgálnak alapanyagul az egyedi daraboknak. Az anyukák süteményeit a másik szülők árusítják, finomabbak, mint a cukrászdaiak, a jelképes árakból összejön egy kicsi adomány az óvodának.

Gergely napon a régi gergely-járást idézték meg, hajdan az iskolások járták a falut, diákokat toboroztak, élelmet kéregettek. Mára ebből az maradt, hogy a nagycsoportosok elmentek az iskolába Partiné Kocsis Tünde és Kocsis Zsuzsa óvónénikkel, beültek egy tanórára. Kicsit megvendégelték őket, Keindl Zoltánné igazgató üdvözölte a leendő tanulókat, együtt játszottak a nagyokkal. Az oviban

szinte minden hónapra jut egy-egy néphagyomány, ünnep felelevenítése. Talán felnőttként sem felejtenek el mindent a mi gazdag, szép szokásainkból, s nem győzik le azokat a globalizációs hatások végérvényesen.