A híres Moholy és a Bauhaus

A Szent István Király Múzeum Csók István Képtárában nyílt meg nemrég a kiváló, elismert magyar fotóművészek (köztük több világhírű alkotó) képeiből rendezett tárlat, amelyhez időnként előadások, programok kapcsolódnak. A Múzeumok éjszakáján például egy táncszínházi előadás volt a tárlatban, a képek által inspirálva, nem sokkal korábban pedig két szakember beszélt az egyik kiemelkedő fotóművész, Moholy-Nagy László munkásságáról, valamint a 100 éve alapított Bauhaus irányzat építészetéről.

A Bauhaus a XX. század első felének jelentős művészeti intézménye volt, amelyet Walter Gropius alapított 1919-ben, két weimari művészeti iskola összevonásával. Az igazgató hívta meg oktatni Moholy-Nagy László fotográfust, konstruktivista festőt, ipari formatervezőt, számos más jelentős mester mellett. Bajkay Éva művészettörténész azt világította meg egyik délutáni előadásán, melyek voltak Moholy-Nagy újításai és hogyan hatott Kárász Judit fotóművészre, akinek művei szintén láthatók a kiállításon.

Megtudhattuk, hogy Moholy-Nagy életében fordulópontot jelentett, amikor 1920-ban megismerkedett későbbi feleségével, Lucia Schultz-cal, mert általa fedezte föl a fotográfia világát. A magyar művész első kézből, feleségétől vette át a tudást, s könyvet is írtak közösen. A Bauhausba lényegében ők vezették be a fotóművészetet, amelyet Moholy-Nagy önálló alkotó eljárásnak és nem reprodukciós műfajnak tekintett. Érdekelte a fényérzékenység, a rávilágítás a fényérzékeny papírra, s az így létrehozott képeit fotogramnak nevezte. Ez nem valami misztikus szemlélet volt, hanem a fény formálása, illetve annak a művészi pedagógiában való alkalmazása. Készített aktváltozatokat, de foglalkozott közéleti aktualitásokkal is, s érdekelte a militarizmus, a cirkusz témája. Amikor a hagyományos fényképezést alkalmazta, akkor objektív torzításokkal, különféle beállításokkal kísérletezett. A portré ritka volt nála, ha készített, akkor rendhagyó kivágást alkalmazott – tudtuk meg Bajkay Évától, aki sok kivetített fotóval illusztrálta mondanivalóját.

Moholy-Nagy után szóba került a szegedi származású Kárász Judit fotóművész, aki 1931 után lett a Bauhaus növendéke. Leginkább szociofotóit tartják számon, de művészete még nem kapta meg a megfelelő elismerést. Rá úgy volt nagy hatással Moholy-Nagy, hogy akkor már nem is tanított az intézményben. Kárász képein is jól látszik a Bauhausra jellemző, felülről való megközelítése a témának, ami sajátos nézőpontot jelent.

Bajkay Évától Ferkai András építészettörténész vette át a szót, s elmondta: a Bauhaus tulajdonképpen egy pedagógiai intézmény volt, amely a modern világ tárgyaival, építményeivel kísérletezett. Az építészetre a szociális jellegű építmények voltak jellemzőek, a luxusházakkal szemben.

A bemutatott fotókon több ikonikus épületet és mintaházakat is láttunk, utóbbiakat az iskola egyéb műhelyeinek növendékei rendezték be.