Varró Ágnes: nemzeti jelképeink a művészetben

Címkék#előadás #szimbólum #nemzeti jelképek #néprajzkutató

Június 11-én, kedden tartott előadást Varró Ágnes néprajzkutató a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban. Varró Ágnes korábban a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, a mai Debreceni Egyetemen szerzett diplomát történelem és néprajz szakon. Az elmúlt több mint harminc évben megannyi időszaki kiállításnak, tájház megnyitásának és megújításának volt aktív közreműködője, mint például a Palotavárosi Skanzennél Székesfehérváron.

Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

Az „Éljen a haza! – Nemzeti jelképek ábrázolása a népművészetben” névvel futó előadás kezdetén Varró Ágnes először is definiálta, mit nevezünk nemzeti jelképnek. Eszerint ezek olyan egyetemes jelek, melyek egy adott nép vagy népcsoport körében dekódoltak és számukra egyértelmű jelentéstartalommal bírnak, mint például a kereszt vagy a szív.

Szó esett az országcímerek ábrázolásáról, jobbára korábbi céhek által előállított tárgyakon, mint zászlón, járatótáblán vagy borotválkozó tükrön, amit a résztvevők képekről is megcsodálhattak. A nemzeti színek megjelenítéséről, melyek zászlón először a reformkorban jelentek meg, szintén mély és érdekes bepillantást kaphattunk. Bögrén és tányéron is találkozhatunk a trikolorral, ruhákon először a 20-as, 30-as években jelent meg a piros-fehér-zöld. Elengedhetetlen a huszárokról és betyárokról szóló illusztrációkat is megemlíteni, melyek kerámián vagy sótartón maradtak meg a későbbi generációknak. A leggyakrabban ábrázolt történelmi személy Kossuth Lajos, de magyar szenteket is előszeretettel vázoltak.

A keddi esemény az elfeledett, elhomályosult és élő szimbólumok népi kultúránkban és a mai életünkben, élőzenével gazdagított előadássorozatának része is egyben.

Szerző: Kovács Patrik