A profik között debütáló Serbán Henrik újra szorítóba lép

A Félix Promotion International szeptember 21-i boxgáláján váltósúlyban lépett ringbe Serbán Henrik. A fehérvári öklöző felkészülését Turós Arnold vezette, aki nevelőedzője is volt az immár profi porondra lépő Serbánnak. Amatőrben háromszor is bajnoki döntőt bokszolt a Varkocs Box Clubban és a győri Gladiator Akadémián pallérozódó ökölvívó, de aranyérmet nem tudott szerezni.

Profi karrierjét azonban győzelemmel kezdte, a jó nevű Kovács Istvánt győzte le négy menetben, pontozással.

– Nagyon szép technikai és okos taktikai meccset boxolt. Végig higgadt tudott maradni és kockázatot nem vállalva, rutinos profi benyomást keltve tudott győzni – értékelt a tréner, Turós Arnold, aki Magda Dániel erőnléti edzővel irányította a felkészülést.

– Rajtam volt a ringrozsda, másfél évvel ezelőtt mérettettem meg magam utoljára – mesélte az immár profi Serbán Henrik. – Sok ismerős, barát, szponzor volt a nézők között, meg kellett felelnem. Kicsit megilletődött voltam az elején, bár sikerült jól lepleznem. Jól éreztem magam a ringben, ugyanakkor többet vártam magamtól, több akciót szerettem volna kivitelezni. Próbáltam maximálisan betartani azt, amit az edzőm kért tőlem.

Serbán a taktikába is betekintést engedett.

– A bal kezem a fegyverem, így az volt a lényeg, hogy sok balost üssek. Erősségem, hogy gyors vagyok – beszélt igazi harcos módjára a fiatal öklöző. – Nem volt ügyetlen a srác. A harmadik menet vége felé, és a negyedik menetben már kicsit lankadt a figyelme, fáradt is talán, így többet kezdeményeztem. Kemény fiú volt.

Nem az ellenfélre, a saját, tökéletes technikára készült a fehérvári sportoló.

– Tudtuk, hogy alacsony termetű bokszoló, aki jön előre. Azonban ellenem teljesen másképp bokszolt, mert már az elején sikerült belevernem egy olyat a fejébe, hogy ráeszmélt: nincs értelme előrerohanni. Elsősorban az én stílusomra össz­pontosítottunk, a komfortzónámon belül mozogtunk. Nem „stresszeltem rá”, de valahol terveztem, hogy nem bokszoljuk végig a négy menetet. De nem jött előre az ellenfelem, inkább eltáncolt, keményfejű volt.

A profik táborában először ringbe lépő ökölvívók nem mindegyike barátkozik meg könnyen az amatőrhöz képest emelkedettebb miliővel. Serbán bokszolt már Európa- és világbajnokságon is, vagyis a nagyobb nézőközönség nem rakott rá plusz terhet.

– A körítés azonban teljesen más volt. Bevonulózenére kellett ringbe lépnem, s igazán akkor kerített hatalmába a lámpaláz, mikor a műsorközlő a nevemet mondta. Akkor eszméltem, hogy „azt a mindenit, ez én vagyok, mennem kell!” Nem akartunk nagy csinnadrattát. Úgy voltunk vele, hogy a boksz a lényeg, nem a villogás, a „rajoskodás”. A szervezőkre bíztam a bevonulózeném kiválasztását, annyit kértem csak, hogy valami amerikai gengszterrap legyen – mosolygott a bunyós. – A ringig vezető úton hallottam az ismerőseim hangját, majd mikor felértem, átszellemültem.

Henrik nem pihen sokat, hiszen október 12-én Salgótarjánban újra kesztyűt húz.

– Decemberben bunyóztam volna, de miután egyeztettem Rácz Félix promóterrel, megállapodtunk, hogy október 12-én is kötelek közé lépnék. Az ellenfél kilétéről még nem tudunk semmit. De ez nem okoz problémát, formaközeli állapotban vagyok. Az edzések mellett a futásokat is elkezdtem a héten, mert a mérkőzés végére besavasodott a lábam. Remélem, elindul a lavinám, és jó ideig söpörni fog.