Primász Ágnes, az újvárosi vízilabdacsapat legendája a parton is győzelemre éhes

A DUE-Maarsk Graphics női vízilabdacsapatának szakosztályvezetője még mindig szívesen emlékszik vissza já­té­kos­éveire. Mint mondta, már az elején kiderült, hogy őt nem a kapuba szánták az égiek.

– Mélyen megmaradt bennem, amikor az első edzésen beállítottak a kapuba, én meg csak szedegettem ki a hálóból a labdákat – ezzel be is fejeződött kapuskarrierem [mosolyog]. Ellenben lövőként más volt a helyzet, lételememmé vált a gólszerzés, nagy szerelem lett a póló. Élveztem, hogy kulcsszerep hárult rám éveken át.

Lapunknak elmesélte, teljesnek érzi a karrierjét. Európa-bajnoknak, magyar bajnoknak, magyarkupa-győztesnek mondhatja magát.

– Már sok-sok éve annak, hogy nem játszottam magas szintű mérkőzést, de azt gondolom, kerek volt a pályafutásom, amennyit éreztem magamban, annyit lenyomtam a vízben. Az utolsó 1,5-2 évből már így is úgy próbáltam kihozni a legtöbbet, hogy gyermekem otthon várt, ami azt is jelentette, hogy bármennyire is szeretnéd, már nem a sport az első az életedben, így pedig nehéz száz százalékot nyújtani az edzéseken, mérkőzéseken. A mai napig nagyon szeretem nézni a vízilabdát (nőit és férfit egyaránt), hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyszer-egyszer nem ugrik be a fejemben, hogy egy adott szituációt én máshogy oldottam volna meg, de azért a vízbe már nem ugranék be. A masters-Eb és -vb nagyon jó alkalom volt az aktív pályafutásom után, hogy még egy kicsit levezessek, egy kicsit jól érezzem magam a régi társak körében.

A volt játékos nem szakadt el az uszodától, hiszen a felnőttcsapatnál Mihók Attila munkáját segíti, emellett szakosztályvezető lett. Nagyon büszke az övéire, hogy ebben a furcsa, kurta szezonban ilyen teljesítménnyel rukkoltak elő. A titok az volt, hogy játékosai a vírus első hulláma alatt sem álltak le, végig tudták dolgozni a karantén alatti időszakot, s ebből igen sokat profitáltak az új szezon elején: megvédték a magyarkupa-címüket, és a bajnokságban kilenc mérkőzést követően nyolc győzelemmel és egy döntetlennel állnak a tabella élén.

– Nagyon érdekes év volt ez a 2020-as. Először is úgy zártuk a 2019-est, hogy végre sikerül a magyar kupát elhódítani, majd hirtelen mindennek vége lett, 2020 márciusára pedig nagyon ment a csapat szekere. Nagy reményekkel vágtunk neki a 2019–2020-as magyar bajnokságnak, és az Euroligában sem az esélytelenek nyugalmával szerepeltünk, ott is hatalmas részsikereket értünk el. Pont emiatt azt gondolom, hogy mindenkiben maradt egy óriási űr és hiányérzet a 2019–2020-as bajnoki idényt tekintve. Kicsit úgy érzem, hogy ez a vírushelyzet olyan lehetőségeket vett el tőlünk, amelyekkel akár újra történelmet írhattunk volna a 2018-as szuperkupa megnyerése után. De mint tudjuk, a sportban nincsen „volna” vagy „ha”, így ezeket hamar le kellett zárni. Az biztos, hogy a lányok és az edzői stáb talán még soha nem látott elszántsággal kezdett el újra együtt dolgozni májusban, bízva, hogy hamarosan eljön a bizonyítás lehetősége. Szerencsére ez nem váratott magára sokáig, egy rendhagyó nyári magyar kupában a lányok ismét a csúcsra jutottak, ami talán egy kicsit mindenkit kárpótolt az elmaradt lehetőségek miatt. A bajnokságban szintén imponálóan teljesítettünk. Azt azért hozzá kell tenni, hogy a vírushelyzet miatt azért a bajnokság ezen szakaszából messzemenő következéseket nem szabad levonni, de az mindenképp a csapat erejét mutatja, hogy veretlenül zártuk ezt a szakaszt.

Mint mondta, a java még csak most jön, hogy 2011 után ismét a csúcsra érjen a Dunaújváros a bajnokságban is.

– Most hosszabb szünet következik, februárban folytatódik a hazai versenyfutás. A válogatott játékosokra talán életük legfontosabb és legnehezebb feladata vár, kiharcolni januárban az olimpiai részvételt. Ezalatt a klubban tovább folytatódik a munka, nincs megállás. Tervben van egy úgynevezett „olimpiakupa” januárra, ahol az itthon maradó játékosoknak tudnak játéklehetőséget biztosítani, valamint egy jó felkészülés is egyben az Euroliga első fordulójára, hiszen rögtön az olimpiai kvalifikáció után a játékosainknak a nemzetközi színtéren kell bizonyítaniuk.

És ha már az olimpia szóba került, természetesen nem voltunk restek megkérdezni tőle, hogy szerinte mire lehet képes ez a női vízilabda-válogatott, melybe a DFVE is jó néhány játékost ad.

– Azt gondolom, hogy ez a nemzeti együttes bármire képes lehet. Nyilván van bennem elfogultság, de egy magyar női vízilabda-válogatottban (bármikor is beszéljünk róla) bármi benne lehet. Sajnos elmondható, hogy a teher rajtuk van, hiszen mindenki az olimpiai kvalifikáció kiharcolásával lenne elégedett, legyen az érintett játékos, család, barát, szurkoló vagy bármilyen szakmabeli. Én nagyon bízom a lányok sikerében, bízom abban, hogy minél több DFVE-játékos fog tudni hozzájárulni a magyar válogatott sikeréhez, és abban is nagyon bízom, hogy ez a vírushelyzet nem írja át a terveket, nem fordítja feje tetejére az erőviszonyokat.