Életük legnagyobb kalandjára készülnek

Szerda délelőtt a Városháza környékén sétáló emberek egy nagy, szponzor logókkal ellátott rallyautóra lehettek figyelmesek. A Bamako Eagle Team járgánya feszített ott menetkész állapotban, ám ahogy közelítettem az autó felé, a három, csapatpulóverben, a kocsi körül álló úriember közül az egyikőjük begipszelt és felkötött kézzel állt a Mercedes mellett. A székesfehérvári Garamvölgyi Zoltán élete kalandjára indult volna január végén, ám a napokban leesett ónos eső és a jeges lépcső kombinációja áthúzta a számításait. 

– A sors keze belenyúlt a történetbe, egy év tervezése hiúsult meg. A napokban leesett ónos esőben a lépcsőházból kilépve hanyatt estem, a könyökömmel leszkanderoztam a lépcsőt, de én voltam a gyengébb. Szilánkos törésem lett, az orvosok nem tanácsolják azt, hogy elinduljak, hiszen Afrikában nem nagyon tudok vele mit csinálni. Ők a macsétát ismerik erre megoldásnak, az meg nekem nem szimpatikus, így itthon megműtenek a napokban, a komp pedig addigra elmegy, ebből kifolyólag itthonról segítem majd a csapatot. A felkészülés alatt a logisztikai dolgok nagy részét én csináltam, a Bence a technikáért felelős, István pedig a csapatvezető. Itthonról navigálom majd őket, a szállásokat, az utalásokat intézem, hogy ne nekik kelljen. Nagyobb felelősség hárul így rájuk, hiszen eggyel kevesebben vágnak neki a távnak – mondta lapunknak Garamvölgyi Zoltán.

A három fő helyet így csak kettő vág neki az útnak, a csapatvezető Halmi István és a szerelő, Daubek Bence teljesíti majd a több mint 8000 kilométeres távot. Egy éves szervezési munka áll a projekt mögött, így fel sem merült, hogy Garamvölgyi sérülése miatt visszalépnek ettől a kalandtól. 

– Istvánnal gyerekkori barátok vagyunk, tavaly januárban találtuk ki azt, hogy próbáljuk meg összehozni ezt a kalandot. Bakancslistás történet volt ez számára, megkeresett, én pedig azonnal igent mondtam rá. Egyikünk sem fiatal, de megvan a kapcsolatrendszerünk, így a verseny hátteréről begyűjtöttük az információkat. Nem olcsó, de nem is lehetetlen, a Mercedes Miskolctól megkaptuk ezt a paripát, ők menetkész és off roadra alkalmas állapotra hozták. Mi a túra 4x4-es kategóriában indulunk majd. Egy évvel ezelőtt elkezdtük építgetni a történetet, szponzorokat kerestünk, sokan támogatták ezt a kezdeményezést, a rengeteg munka eredményeként pedig ott lehetünk a versenyen.

A Budapest-Bamako Rallynak a versenyzés és a kaland mellett nagyon fontos karitatív szerepe is van, a résztvevők különböző adományokkal próbálják segíteni az Afrikában élők mindennapjait. Az itinerekben is több megállóhely lesz, ebben az esztendőben az oktatás van ebből a szempontból a célkeresztben. Erre utal a Bamako Eagle Team motorháztetőjén szereplő mondat is Nelson Mendélától. „A tanulás a legerősebb fegyver, amivel megváltoztathatod a világot!”.

– A cél, hogy minél több adomány eljusson a rászorulóknak, és ha lehetséges olyan eszközök, amikre nagy szükségük van, amelyeket tudnak is hasznosítani. Az alapmottónkat felraktuk az autó elejére is több nyelven. Oktatáshoz kapcsoló dolgokat viszünk magunkkal, laptopot, krétát, írószereket, hátizsákot, felszerelt iskolatáskákat. Több intézménynél is lesz megálló, de sok helyet spontán látogatunk majd meg. A végső cél Freetownban egy magyar elnevezésű intézmény, a Torday Emil Általános Iskola.

Garamvölgyi Zoltán, Halmi István és Daubek Bence sem indult még a Budapest-Bamako Rallyn, így nagy kihívás lesz ez számukra, főleg úgy, hogy csak ketten teljesítik majd a távot.

– Nagy kihívás, hiszen mind a hármán Bamako szüzek vagyunk. Rengeteg tanácsot kértünk, hogy mit vigyünk feltétlenül magunkkal, és mi fölösleges. Felelőtlenség lenne úgy elindulni, hogy lelkileg nincs felkészülve az ember, vagy ha az autó nincs rendben technikailag. Két rajt van, az egyik Budapestről 26-án, illetve Fezben 30-án, ez a nagy össznépi start, 287 autó vág neki a távnak. Szerda este a csapat Genova felé veszi az irányt, onnan 25-én indul a komp, ami majd 3 nap múlva Marokkóban kirak minket. Ott lesz 1-2 nap pihenő, aztán 30-án reggel indul az afrikai szakasz. 18-án már a repülőn ülnek majd a srácok és kezdi meg a hazautat.

Az autót több szempontból is fel kellett készíteni a terep adta kihívásokra. A csapat egy hónapos tesztidőszakot tartott, ahol igyekeztek minden felmerülő kérdésre, problémára megoldást találni.

– 2005-ös az autó, 240 ezer kilométer van benne. Jelenleg készen áll a kocsi, mindent megcsináltunk rajta, amit kellett. A terep szempontjából a gumi lehet a legnagyobb kérdés, ugyanis lesz egy kősivatag, ahol az abroncsot bármikor kivághatja egy éles szikla. Elől megemeltük az autó hasmagasságát, tetőcsomagtartó is került rá, ezen pótgumi és tartalék gázolaj is lesz, illetve fényhidakat is szereltünk fel. Ez a gumi sárgumi, kifejezetten azért került rá, mert homokban jó, de sajnos egyéb terepen nagyon hangos. Az elején biztos fennmarad, de ha sok betonos szakasz lesz, akkor betérünk majd egy gumishoz négy csendesebb abroncsért. De ez a végeset, ha nem bírnánk már a zajt.

Ahogy Halmi István és Daubek Bence kiér Afrikába, beszerzik a megfelelő telefonkártyát, hogy útközben minél könnyebben tudják tartani a kapcsolatot Zoltánnal. A két sofőr egymást váltja majd, előre nincsenek leosztva a szakaszok, aki fáradt, az átadja a kormányt a társának. A csapatvezető, Halmi István már nagyon izgatott a rajt miatt, ugyanakkor a verseny mellett az adományok átadását is nagyon várja már.

– Ha ketten kell teljesítsük a távot, akkor így csináljuk meg. Már nagyon várom a kezdést, és még jobban várom azokat a pillanatokat, amikor átadjuk a gyerekeknek az adományokat. Szeretnénk picivel jobbá tenni az életüket, nagyon nagy töltést adhatnak a lelkünknek ezek a pillanatok. Az autó technikai része Bence kezében van. A technika mellett amitől még tarthatunk, hogy sok olyan vidékre tévedhetünk, ahol még autót sem nagyon látnak, ennek megfelelően út sem nagyon van, nem tudják mi az a féktávolság, veszélyes lehet embert, vagy állatot elütni, odakint ezekért börtön jár. Elsődleges célunk a célba érkezés, hogy eljuttassunk az eszközöket oda, ahol nagy szükség van rájuk. Kalandként akkor tudjuk igazán majd felfogni, amikor útközben már érzékeljük, hogy tényleg meglehet ez. A csapat mottójához tartjuk magunkat, jobban örülnénk, ha fegyverek helyett oktatásra költene a világ. Remélem, sok afrikai gyerek tanulásában tudunk egy kis segítséget nyújtani majd.