Erősítették a sport barátságot (Videóval)

A magyar-szlovén határ szlovén oldalán, a Muravidéken elhelyezkedő község földjeit a hosszú kánikula után szombaton áldotta meg az ég vaskos csapadékkal. Egész nap ömlött az eső, ennek megfelelően a pálya egyes területein bokáig állt a víz – mint az a felvételeken is látszik - ám ez a két csapatot nem zavarta. Igazi örömfoci várt a hodosiakra, akik megtöltötték a lelátókat, annak ellenére, hogy a települést hivatalos adatok szerint mindössze 360-an lakják. Nem véletlenül voltak kíváncsiak, hiszen több száz válogatottságot számláló klasszis lépett pályára a magyar csapatban, akik közül többen nem is olyan régen vonultak vissza az aktív játéktól. A 108-szoros válogatott Király Gábor állt a kapuban, mellette a mezőnyben ott volt a két egykori Vidi játékos Nikolics Nemanja és Farkas II Balázs, valamint a pályafutását a Dunaferr csapatában kezdő, de többek között Móron is egy meccs erejéig megforduló Sowunmi Thomas. Mellettük felfedezhettük a kezdő tizenegyben Mátyus Jánost, Telek Andrást, Rajczi Pétert, Rósa Dénest, Tököli Attilát, Wukovics Lászlót, Vincze Ottót, valamint Arany Lászlót. A csapat „mesterei” pedig egykori szövetségi kapitányok, Csank János és Gellei Imre voltak. A kétszer harmincperces mérkőzés Nikolics 40 méterről, a kint álló kapus felett átívelt szépségdíjas találatával indult, majd a folytatásban szépíttetek, sőt a szünetre a vezetést is megszerezték a házigazdák, akiknek két helyzetük volt, és mindkettőt értékesítették, dacára annak, hogy a magyar együttesnek számos lehetősége adódott.

 Az ilyen szenior mérkőzések barátságos jellegűek, ennek ellenére a két csapat gyakorlatilag vért ivott a meccs előtt, minden labdáért éles küzdelem folyt, és több szabálytalanság tarkította a játékot.

Aztán a második félidő parádés játékot hozott magyar részről, fordítottunk 2:4-re. Nikolicsnak több helyzete is volt, de csak a második félidő végére vált sikeressé, addig volt kapufája, elbaltázott helyzete bőséggel. Az egyértelműen látszott, hogy a mienknél még mindenki nagyon jó barátságban van a labdával, bár érthetően gyorsaságuk megkopott, de a rutin több alkalommal átsegítette őket a holtponton.

Végül a két válogatott összeborult, a kilátogatók nehezen engedték le a pályáról a magyar válogatottat, többen már jó előre elkészített kis táblán kérték el egy-egy játékos mezét. Kattogtak a telefonok vakui, számtalan szelfit, és az ilyekor megszokott autogramosztás sem maradhatott el. Ezt követően – ahogy ilyen meccsek után szokás jöhetett a „harmadik félidő” - a serpenyősök fogyasztásával, sörök és borok ivásával múlatták a nap maradékát, és még késő este is állt a sátoros bál Hodoson.