Erdély Csanád már nem téved el, Horváth Dominiknak minden jó irányba pattan (galéria, videó)

A kinti meleg után üdítően hat a bent tapasztalható hűvös, de ami a legjobb, hogy ott a jég, és rajta a Hydro Fehérvár AV19. A hokirajongók – és vélhetően a játékosok is – már vágják a centit. Kiss Dávid és csapata július végén kezdte meg a közös felkészülést a következő évadra, amely az olimpiai selejtezőtorna, valamint a CHL-indulás miatt igencsak mozgalmasnak ígérkezik. 
A keddi edzésen Tyler Dietrich és Kiss Dávid is szokás szerint a jégen, bottal a kézben, majd 11 óra után kettő perccel felharsan az első sípszó, mindenki letérdel a jégre a mester elé, aki máris az első feladatot magyarázza a srácoknak. Néhány másodperc múlva Horváth Dominik és Rasmus Reijola állja a lövéseket, és nehéz most még eldönteni, hogy a játékosok célzórendszere rozsdás a nyári szünet miatt, vagy a kapusok vannak a kelleténél jobb formában, mindenesetre ekkor még kevés korong köt ki a hálójukban. Persze néha a csilingelő kapuvas is kisegíti őket, de maradjon ez így az egész szezonban.

A védőharmadból való korongkihozatal gyakorlása közben néha látunk olyan gyenge korongátvételt korcsolyával, ami gyengébb színvonalú NB I-es meccseket idéz. De ahogy bemelegednek a fiúk – annyira nincsenek meg a megszokott mozdulatok, hogy még a kulacs is kiesik valaki kezéből –, egyre többször megcsillantják miért is tagjai a keretnek. 
Kiss Dávid folyamatosan osztja az új feladatokat, Chris Brown is szól pár szót zárásként a fiúkhoz, felpörgetve őket, amit Tim Campbell meg is fogad, és a következő feladatnál simán kaphatna két percet bottal akasztásért Erdély Csanád ellen, de itt most még mindent el lehet simítani egy bocsánatkéréssel. Sebők Balázs is megmutatja zsenialitását és ízelítőt ad abból mit is keres Fehérváron, miután egy kapu-elé belőtt korongba úgy ér bele mesteri finomsággal, hogy az a jobb felsőbe vágódik, Rasmus Reijola pedig csak pislog a sisakban.
A kettő az egy elleni gyakorlás végén most még inkább a kapusok nyernek, néha pontatlanok az utolsó passzok, de Anze Kuralt Horváth Dominik, Terbócs István pedig Reijola eszén jár túl, utóbbit át is beszélik a srácok, a magyar válogatott játékos pedig elnézést kér a kötényben előtt korong miatt. Közben a túloldalon már Mihály Ákos háttal, láb között passzol a kapu előtt, amit a társak is megtapsolnak. 
A következő feladatnál Tyler Dietrich Kiss  Dávidon szemlélteti mit szeretne látni: felütni a védő botját, majd fedezni a megszerzett korongot, lefordulni és kapura húzni.  Persze a játékosok kicsit jobban csinálják, mint az edzők, de ha mindenki teszi a dolgát, akkor rendben lesz.
Ahogy haladunk előre  egyre keményebbek a feladatok, néha már egy-egy kisebb ütközés is belefér. Sebők Balázs ebben a gyakorlásban ismét túljár Rasmus Reijola eszén, aki egy darabig térden állva próbál rájönni, vajon hol ment el mellette a korong? 
Erdély Csanád a válogatott csapatkapitánya már most ezer fokon égett, védekezésben sem ismert tréfát, pedig szokatlanul keveset volt nyáron a jégen.
– Minden nyáron szoktam jégre menni legalább heti egyszer. Most ez kimaradt, kisebb sérülések miatt. Viszont ebben az új csarnokban szuper a jég, csak mi vagyunk ezen a jégfelületen, nincsen agyonhasználva. Összességében az első két napon nyilvánvalóan még szokjuk a felszerelést, ami itt nyom, ott nyom, de ez hozzátartozik, már hozzászoktunk.
És mennyire volt könnyű hozzászokni az új arénához? 
– Ez eléggé széles pályának mondható, ezzel még barátkozni kell. De például a plexi már a legjobb műanyagból van, így sok sérülést el tudsz kerülni azzal, hogy kirugózza az ütközést. De mást nincs mit nagyon megszokni. Talán még azt, hogy hol van az öltöző, merre kell kimenni, hol a konditerem. Az elején előfordult, hogy rossz felé fordultam, mert nem volt jelzés, de  most már raktunk, semmi panaszunk nem lehet.
Sebők Balázs hosszú légiósévek után tért haza, és az talán nem kérdés, hogy miért ide, de az már inkább, hogy miért éppen most?
– Már hosszú évek óta fogalmazódik bennem, hogy egyszer hazajövök, nyilván az embernek van honvágya is. Ráadásul harminc évesen vannak olyan dolgok, amik fontosabbak, mint fiatalként. Úgyhogy azt éreztem, hogy ennek itt volt az ideje. Korábban amikor külföldön játszott egy játékos nagyon magas színvonalon, akkor nem volt itthon egy olyan csapat, ahova azt mondta volna, hogy szakmailag is megéri hazajönni. Ez már változott az évek során a Volánnak köszönhetően. Ez egyedülálló itthon, illetve nekem is nagyon jó, hogy van egy ilyen lehetőségem.
A sűrű programtól pedig nem fél a válogatott támadó. 
– Volt szerencsém többször is szerepelni már a Bajnokok Ligájában, augusztusban én ezt kifejezetten szeretem. Így rögtön komoly meccsekkel indul a szezon, illetve van egy nagyon jó hangulata is. Viszont ott van még előtte az olimpiai selejtező, ami szintén kemény dió lesz. Egyik helyen sem tartom magunkat esélyesnek, de mindent meg fogunk tenni. Elvégre minden meccs nulla nulláról kezdődik. De nem véletlenül vagyunk ott, ahol. Nem a véletlennek volt köszönhető a Volán kiváló alapszakasz-helyezése, tehát nem szabad minket leírni.
A kapuban Horváth Dominik némi előnyben volt a társakhoz képest, hiszen a napokban is a válogatott összetartáson volt és már jégen edzhetett. 
– Nagyon jól érzem magam, ugyan vissza kell szokni, mert egy hónap majdnem kimaradt, de kellett ez a kis töltődés. Várom az előszezon meccseket is, a Bajnokok Ligáját és a bajnokságot.
Persze a válogatottat sem felejti el, de nem szeretne előre inni a medve bőrére. 
– Számolok vele, megtiszteltetés ha hívnak, de még nem hallottam semmit, és nem szeretek semmit elkiabálni. Ha szólnak, akkor ott leszek.
Az új aréna viszont máris a szívéhez nőtt. 
– Mindenki szeretett az előző csarnokban játszani, de ebben az arénába jó átjönni.  Itt  minden korong úgy pattan, ahogy számít rá az ember, a jég is nagyon jó. Én már nyáron majdnem végig itt edzettem, már otthonosan mozgok itt.
De vajon ő lesz az első számú kapus? 
– Ez a célom. Nem szeretnék én se lépcsőfokokat átugrani, mert az sose vezet jóra, de úgy érzem jó úton járok, hogy odaérhessek. És miért ne lehetne ez a szezon az?
Kiss Dávidtól csak annyit kérdeztünk: Milyen csapata lesz idén?
– Remélem, hogy jó. Én mindig úgy gondolok rájuk. Ehhez persze mi is kellünk, a stáb. Igyekszünk hamar megtalálni a kémiát, és az új játékosokat hamar beilleszteni a rendszerbe. Sokkal jobb érzés kavarog bennem most, mint tavaly ilyenkor. A keretet illetően. Itt az első pár edzésből még nehéz következtetést levonni, mert vannak olyan játékosok, akik hónapokig nem voltak jégen, úgyhogy bármennyire is tökéletesen szeretném látni őket a jégen, még kell nekik idő. De bőven lesz most olyan szintű mérkőzésszámunk, ahol korán meg fog mutatkozni az, hogy a játékosok egyénileg mire képesek, és utána majd csapatként összegyúrva, mennyire állják majd a sarat a Bajnokok Ligája szintű csapatok ellen.
És mennyire érzi magáénak ezt a csapatot? 
– Most volt egy teljes nyaram felkészülni, végiggondolni, hogy mit csinálnék, hogyan csinálnám. Tavaly két héttel az indulás előtt kellett átvennem, és ott sok mindenre hagyatkoztam a múltból, hogy ne kelljen az utolsó pillanatban változtatni. Most volt időm nekem is átgondolni, a kollégákkal megbeszélni. Meglátjuk, hogy most ez mire vezet, de a tavalyi szezonunk jól sikerült az alapszakaszt tekintve. Most jobbnak érzem a csapatot, és több időm volt. Remélem, hogy a végeredmény is sokkal jobb lesz, mint a tavalyi.