Önkéntesként utazott, Indiában épített iskolát a nagyvelegi házaspár

Az önkéntességnek csupa pozitív hozadéka lehet az ember életében: jó érzéssel töltheti el, hogy ingyen elvégzett munkája, segítsége másoknak örömet okoz. A külföldi segítő munka révén pedig megismerhetők idegen tájak, csökkenhet a kirándulás költsége és számos tapasztalat érheti a vállalkozó szelleműeket. A nagyvelegi Bence Győző evangélikus lelkész és felesége, Eszter egy indiai út során tapasztalta meg mindezt. Ők a Csoma Szobája Alapítványon keresztül jutottak el idén augusztusban Észak-Indiába, a Himalájában elrejtett kis Zanglába.

A házaspár rég tervezte, hogy meglátogatnak egy harmadik világbeli országot, ám ilyen nagy utazást önmagába véve öncélúnak tartottak, ezért már az alapfelvetés is az volt, hogy önkéntes munkát keresnek. Így akadtak rá az alapítványra, amelynek célja eredetileg a zanglai királyi palota állagmegóvása volt (ott élt egy évig a tibeti-angol szótárt készítő Körösi Csoma Sándor). Később azonban, a helyiek problémáit megismerve iskola építésébe kezdtek, ehhez volt szükség segítőkre.

Győző és Eszter márciusban jelentkezett az indiai önkéntes munkára, s augusztus elején utazhattak ki. Így a két hónapig tartó iskolaépítésben egy hónapig tudtak részt venni. A szállásuk – a többi, közel negyven önkéntessel együtt – hat befogadó családnál volt. A körülmények jóval szerényebben alakultak, mint itthon, ám erre számítottak és egyáltalán nem zavarta őket. Villany például minden este csak három órán keresztül volt, pottyantós toalett, mosdásra pedig vödör állt rendelkezésre, és úgy egyáltalán, az ott tartózkodás nem a megszokott nyugati kényelemről szólt. A házaspár azonban épp erre vágyott, mást akart látni, mint itthon, és lelkileg akart töltődni.

A helyiek kedvesek voltak. Napközben dolgoztak, egyébként pedig gondoskodtak vendégeikről, akikkel együtt étkeztek, és beszélgettek.

Győzőék napi hat órában dolgoztak, voltak könnyebb és nehezebb feladatok. Például: kellett vályogot keverni, gerendákat cipelni és hasonlók. Az iskola épületét magyar szakember tervezte, ő volt felelős a kivitelezésért. Helyi szakemberek, munkások is dolgoztak, nekik segítettek be az önkéntesek. Akik emellett a palota egyik szárnyának felújításához is hozzákezdtek, ám ott nem volt meg minden technikai feltétel a folytatáshoz. Az iskola viszont elkészült, és az utolsó ott töltött napon már senki nem nézte az órát, azt, hogy mikor kellene végezni. A helyiek pedig este kis fogadással ünnepelték és köszönték meg a segítséget. Győzőék ekkor valóban érezték a hálát, s látták, mennyit jelentett segítségük. Jó érzés volt tudni, hogy az addig egy fóliasátorban, télen akár 4-5 fokban tanuló gyerekek jobb körülmények közé kerülhetnek.

A házaspár hosszabb túra után jutott vissza a civilizált életbe, így volt idejük visszarázódni. Ami Indiában nehézséget jelentett még számukra, az az utazás volt – tette hozzá Győző. Odafelé például háromszor 20 órába telt, míg az országon belül eljutottak úticéljukhoz. Ezt meg kell szokni, vagyis fel kell készülni arra, hogy az embereknek ott egészen más a viszonyuk az időhöz. Előfordul, hogy sokat késnek buszok, vonatok, és az infrastruktúra sem a legjobb. Ám nekik ezzel együtt is nagy élményt jelentett ez az utazás. A közeljövőben azonban nem terveznek hasonlót, mert itthoni feladataikra koncentrálnak. Győzőt várják a lelkészi teendők, Eszter pedig építészmérnökként dolgozik és tanul. Erre az útra viszont mindig emlékeznek majd.

Aki segíteni és utazni szeretne, az természetesen közelebbi célpontot is választhat. A fehérvári Gubánné Ármai Erika, aki jelenleg a Kodolányi János Gimnáziumban tanít, közel 10 évvel ezelőtt határozta el: önkéntes munkát vállal Böjte Csaba egyik árvaházában. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány Szentháromság Gyermekotthona Gálospetriben működik – ide érkezett meg akkor Erika, aki több hetet töltött a helybeliekkel. A feladata főzés, a gyerekek ellátása volt, s ő szívesen kapcsolódott be ebbe. Akkor még elég kezdetleges állapotok voltak – mesélte -, ám miután többször visszatért, nagyon sok változást tapasztalt.

Az önkéntesség, az, hogy jelenlétével, munkájával másoknak segít, nagyon megérintette. Szabadsága idején gyakran töltött néhány napot Gálospetriben. A kezdetben kételkedő férjét is annyira „megfertőzte”, hogy már ő is bekapcsolódik a munkába.

Fentiekből is érzékelhető, mennyi lehetőség rejlik az önkénteskedésben. Aki egy kicsit bátrabb, s nem csupán pihenni szeretne utazása során, az pusztán az interneten számos lehetőség közül választhat.

Itthon is bőven találni feladatot

Önkénteskedni persze nem csak külföldön lehet és érdemes. Saját környezetünkben, az országon belül is számos helyen és feladatra keresnek segítőket. Lehet például mesét olvasni gyerekeknek kórházakban, időseknek otthonokban, lehet szemetet szedni és állatokkal kapcsolatos feladatokat végezni.

A „Teljes Élet” Szociális Alapítvány sörédi táborában is számos önkéntes segít a nyári turnusokban. Legutóbb Csada Imre Zoltán, a Szent György Kórház ortopéd-baleseti sebésze mesélt nekünk arról, mennyi előnye van az önkéntes munkának.