Magyar méhészet a nagy Angliában

Hogyan választja valaki szakmájának, hogy csípős rovarokkal dolgozzon?

– Egy ötgenerációs méhészcsalád utolsó sarja vagyok. Már gyermekkoromban a nagyszüleim vállalkozásában segédkeztem minden tanítási szünetben. Kezdetben csak a méhes körül játszottam, aztán ahogy telt az idő, egyre inkább kivettem a részem a munkából, majd Székesfehérváron elvégeztem a méhész­iskolát 1997-ben. Ezt hat évvel később, 2003-ban egy mesterképzés követte, így lettem mesterméhész.

Akkor minden adott volt, hogy továbbvigye a családi hagyományt és vállalkozást, mégis máshogy alakult.

– A helyemet nem találva, kalandvágyó emberként elhagytam az országot, és Ibizán vállaltam el egy méhészet vezetését, de onnan is továbbmentem, és 2011-ben kezdtem el méhészkedni Angliában, Londonban a Royal Parks területén, nevezetesen a St. James’s parkban, illetve a Brompton temetőben. Rendszeres használója voltam a parkoknak, így megismerkedtem az ottani vezetőséggel, és adtam egy ajánlatot. Megkérdeztem, hogy kell-e egy méhész, illetve hogy akarnak-e egy méhest. Szerencsém volt, mert elég rövid időn belül igent mondtak.

Ez azt jelenti, hogy korábban nem voltak ott kaptárak?

– Angliában ennek a szakmának komoly hagyományai vannak, így már 1675-ben is volt méhészet a St. James’s parkban. Hosszú időn át működött is, több-kevesebb sikerrel, aztán hosszú ideig nem végzett a parkokban senki ilyen tevékenységet. Gyakorlatilag az én vállalkozásommal indult újra a megszakadt hagyomány.

Milyen egy angliai méhészet?

– Ez egy sajátos eset, hiszen nem a méztermelés az elsődleges feladat, hanem az ismeretek továbbadása. A parkkal közösen szervezve vannak kiállítások és előadások, melyek során üvegkaptárral tudom bemutatni az érdeklődőknek egy kaptár kialakítását, felépítését, illetve a méhek mindennapi életét. Az üvegből készült ládának két haszna is van. Egyrészt a rovarok sem csípik meg az érdeklődőket és a látogatók sem zavarják a méhek munkáját. Rendszeresen vannak vadvirágokkal kapcsolatos bemutatóséták a parkban, hogy milyenek is azok a növények, melyekről gyűjtik a méhek a nektárt, illetve a virágport.

Kifejezetten elméleti oktatások vannak, vagy szakmai is?

– Tartunk kifejezetten szakmai kiselőadásokat is, Betekintés a méhészetbe címmel. Az ilyen jellegű előadások során a vállalkozó szelleműek fel is próbálhatják a méhészek ruháit, védőfelszereléseit és dolgozhatnak kicsit az eszközökkel is. Akár ki lehet nyitni a kaptárokat, meg lehet nézni a királynőt és lehetőség nyílik arra is, hogy megkóstolják a mézeket.

A múlt pénteken megnyitott kiállításon mivel találkozhat a közönség a Fekete Sas Patikában?

– Nos, ez a kiállítás gyakorlatilag előhírnöke az Országos Méhészeti Kiállítás és Vásár elnevezésű programnak, melyet 31. alkalommal rendeznek meg Székesfehérváron. A saját kiállításom a legkedvesebb méhészszakkönyveimből áll és ezt egészítettük ki a Szent István Király Múzeum gyűjteményéből. Ezek között van méhkas és köpű, melyek mind a ketten klasszikus méhészeti eszközök. Látható még egy, a nagypapám által készített kaptár a 70-es évekből, valamint néhány tárgy, melyet a Fekete Sas Patika tett hozzá, bizonyítva a méhészkedés és az orvoslás, illetve gyógyítás kapcsolatát, összefonódását a mézzel.

Van-e különbség az angol és a magyar méz között?

– A mézek változnak faluról falura is. Mint minden tájnak, Magyarországnak is megvannak a kedvencei. Itthon az akác a legkeresettebb, mert nálunk fontos, hogy a méz minél világosabb és minél folyósabb legyen. Angliában a hangavirágméz a sláger. Az angolok szeretik a sötét krémmézeket és ezekkel a fajtákkal találkozhatnak az érdeklődők a hétvégi rendezvényen is. Az angol uralkodó parkjában gyűjtött mézet a kiállításokon és a különböző rendezvényeken elkapkodják. Árusítani itthon nem tudjuk, de lesz mód arra, hogy megismerkedhessen vele a közönség.

Mi lesz az öt nemzedéken át őrzött staféta sorsa?

– A nagymamám volt az utolsó a családban, aki méhészkedett. Ő tavaly hagyott fel ezzel a tevékenységgel, kereken 90 évesen. A magyarországi családi méhészet megszűnt, de folytatódik általam, igaz, Angliában.