Kovácsok ha találkoznak! Unokatestvérek ismerkedtek Kálozon

Kálmánné Margit az unokatestvéri találkozó hopmestere, ő a megmondó ember. Üdvözöljük egymást, de aztán eltűnik, hogy hol itt, hol ott bukkanjon fel a forgatagban. A két közösségi termet egybenyitották, középen asztalok (étellel és itallal terülj, terülj módra, mi szem-szájnak ingere), körülötte és oldalt székek garmadája. Hölgyek és urak diskurálnak, idősebbek és a fiatalok vegyesen, fruskák és legénykék szaladgálnak, és nem hiányoznak a karon ülő csöppségek sem.

Kovács-találkozó – ez a beszédtéma már hetek óta a faluban. Kovácsok vagyunk mind a hatan – tódítják az atyafiak, és összeállnak egy fotó erejéig. Már nem a mesterségük szerint, hanem a rokonság által, a népes família okán. Keresztanyu, néném, bátyám és ángyom, de komámuram és a sógor bácsi, no meg a menyem, vejem, unokám és a kis dédi – keverjük egyre a népeket.

A jelenlévők körében szóba kerülnek a közvetlen ősök, a múlt század elején született Kovács testvérek: Pistánk, Ferink, Lalink, Marink, meg a Bözsink – csak így mondják. Abáról, Kálozról, Sárbogárdról, Sárkeresztúrról, Szabadbattyánból és Székesfehérvárról vagy kilencvenen gyűltek össze szombaton.

Négy generáció van együtt: a legidősebb a 83 éves Jani bátyja, a legfiatalabb a két hónapos Hetti. De amint Margit kifejti: neki a nagyszülei szüleiről is vannak dokumentumai, a keresztleveleket igazi kincsként őrzi. A családfa összeállítása egyelőre még várat magára: nem lesz kis feladat.

Az ötlet, hogy rendezzenek unokatestvéri találkozót, a lányától, Angélától ered. Anyu, ugorjunk neki! – javasolta két éve. Tavaly rendezték az első összejövetelt, az idei a második, amit már szilveszter óta nagy erőkkel szerveztek.

Nem szabad felednünk az eleinket, a rokonságot! – erősítik meg mindannyian. A sors erre-arra sodort bennünket, de a gyerekeinknek, unokáinknak tudniuk kell, hogy összetartozunk. „Egy vérből valók vagyunk!”