A hallás-, látás- és mozgássérült embertársaik életéből szerezhettek tapasztalatot a dinnyési óvodások

A Gárdonyi Óvoda Dinnyési Tagóvodája jelentkezett a Fogyatékosok Országos Diák-, Verseny- és Szabadidősport Szövetsége (Fodisz) „lélekmozgató” felhívására, amely országos programként várta azoknak az intézményeknek a csatlakozását, amelyek részt kívántak venni a fogyatékkal élő emberek, gyerekek életének bemutatásában.

Tudniuk kell, hogyan élnek

- Két éve a Dinnyési Várparkban Alekszi Zoltán tartott hasonló napot, amikor fogyatékos embereket hívott meg. Ezen a rendezvényen vettünk részt mi is. Tavaly szintén lett volna hasonló, de sajnos a vírus elsöpörte a terveinket. Idén óvodánkban rendeztük meg a napot, mert úgy véljük, a gyerekeknek tudniuk kell, hogy olyanok is élnek közöttük, akik valamilyen fogyatékossággal élnek – mondta a Fejér Megyei Hírlapnak Paulikné Horváth Anna tagintézmény-vezető hétfőn, amikor e különleges napot megrendezték. Három csoportban három különböző tematika mentén ismerhették meg a gyerekek a fogyatékossággal élők mindennapjait: az egyikben a látássérültek világába, a másikban a hallássérültek életébe, a harmadikban pedig a mozgáskorlátozottak hétköznapjaiba nézhettek bele a kicsik. Akik át is érezték fogyatékossággal élő társaik nehézségeit, erőfeszítéseit.

Paulikné a hallássérültekről mesélt a gyerekeknek – de nemcsak azt, milyen nehézséget okoz számukra a kommunikáció, hanem azt is, hogyan tudják mégis elmondani, mit szeretnének. Az ovisok megtudták, milyen a jelnyelv, hogy működik és miért fontos ez a halláskárosultak életében. Izgalmas felfedezés volt számukra, hogy vannak embertársaik, akik nemcsak a hangjukat, de a kezüket, a mimikájukat is alkalmazzák arra, hogy elmondják, amit szeretnének. Élő Nikoletta óvodapedagógus a látássérültekről mesélt a csoportjának: – Játékos formában tudták meg a gyerekek, hogy a látássérültek milyen eszközök segítségével tájékozódnak: hallás útján, vakvezető kutyával, bottal például. Utána kört alakítottunk, s egy vízzel telt poharat adtak körbe csukott szemmel úgy, hogy a víz ne folyjon ki belőle. Ekkor talán még nem annyira érezték át, milyen lehet látássérültnek lenni. Ám amikor a bevállalósak, akiknek a szemét bekötöttük, párjuk segítségével indultak el egy akadálypályán, ők már érezték, hogy az élet nehéz lehet úgy, ha nem látjuk, hol vannak az akadályok – mesélt élményeiről az óvónő.

Hasonlóan érdekes lehetőségek álltak a harmadik gyermekcsapat előtt is

Gyarmatiné Balogh Eszter csoportjában gyermekméretű kerekesszékkel, járókerettel és mankóval találkozhattak a kicsik. – Mindegyiket kipróbálhatták, a kerekesszékkel pedig egy pályán is végigmehettek. Egy másik pályán gördeszkával próbálkozhattak – itt az volt a lényeg, hogy a gyerekek megtudják, egyáltalán milyen érzés az, ha valaki nem a saját lábán, hanem kerekek segítségével mozog. Itt is párban állva segítették egymást, hogy a szociális érzékenységük is fejlődjön. Nem most találkozhattak azonban először a dinnyési óvodások ezekkel a feladatokkal – s ezeken keresztül a sérült emberek mindennapjaival. Az egész múlt hét erről szólt számukra – mondta el Gyarmatiné. – Hasonló játékokat játszottunk, eszközök nélkül, becsukott szemmel kereshették meg az eldugott tárgyakat. Mindemellett egy kis videófilmet is láttak ebben a témában. Kérdéseik persze voltak, igyekeztünk is ezekre válaszolni. Amit egy ilyen korú gyermeknek szükséges, azt meg is értették. A cél az volt, hogy ha fogyatékossággal élő embert látnak az utcán, ne megijedjenek, hanem ha szükséges, tudjanak neki segíteni. Egy „nyugdíjas” terápiás kutya is érkezett a dinnyési gyerekekhez: a 12 éves Mása demens betegekkel foglalkozó részlegen teljesített korábban szolgálatot. Ám a kisöreg ma már csak ritkán vállal gazdájával külön feladatot. A dinnyési gyerekek nagyon boldogan fogadták őt, s kínálták meg jutalomfalattal. Amit persze Mása éppolyan nagy élvezettel fogadott el, mint ifjúkorában.