Göncz el nem mondott beszédét idézték a nadapi ünnepségen

Tessely Zoltán országgyűlési képviselő, miniszterelnöki biztos mondta volna az ünnepi beszédet Nadapon, de betegsége miatt hiába várta a tucatnyi helybéli az áldozatok emlékművénél a település központjában. Helyette Köteles Zoltán polgármester vállalta el a szónoki feladatot, de – mint mondta -, az idő rövidsége miatt Göncz Árpádnak azt a beszédét választotta saját gondolatai helyett, amit az 1992-ben nem tudott elmondani. (Kónya Imre egykori belügyminiszter így emlékezett a jelenetre: „Amikor a műsorvezető bejelenti, hogy következik Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke, a tömegből füttykoncert a válasz, ami akkor sem csendesült, amikor Göncz a mikrofonhoz lépett. Sokkoló lehet az élmény, hogy a hajdani bajtársak ellene fordultak, futott át az agyamon, de egy cseppet sem sajnáltam. Eszembe jutott a taxisblokád, az igazságtételi törvény vétója – hajdani bajtársai elsősorban ezért fordultak ellene – s a legújabb: a médiaháborúban játszott dicstelen szerep.”)

A polgármester mindenesetre Göncztől idézett, a füttykoncert ezúttal – tömeg híján – elmaradt. „Ötvenhatban beírtuk a magyar nevet a világ történelmébe, s ki tudja mekkorát, de száz évnyinél nagyobbat léptünk előre, az biztos. Most kicsinyek a lépteink, s ráadásul sokakkal, Európa többségével kell egyszerre lépnünk, de hiszem, hogy a végén megint csak beírjuk a nevünket a történelembe: ezúttal nem a vérünkkel, hanem a verejtékünkkel – az eredményeinkkel. Ötvenhat emlékéből merítsünk erőt az útra. Erőt, elszánt türelmet, akaratot” – hangzott el. A koszorúzás után a helyi Fidesz nevében Hátsági-Horváth Miklós lapunknak ezt mondta: „Az ötvenhatos forradalmárok számára nem volt kérdés tizenegy év zsarnokság után, hogy életüket és egzisztenciájukat kockáztatva fegyvert ragadjanak, harcoljanak a hazájukért, és esetleg az életüket is áldozzák érte. Szerencsére a mai generációnak békében van lehetősége élni, nem kell fegyvert ragadni azért, hogy demokrácia legyen. De az elveink mellett, az értékeinkért más eszközökkel ma is ki kell állnunk, hogy ne lehessen újra olyan hatalom Magyarországon, amelyik a saját népére támad. Ne lehessen egy olyan befolyás kívülről, ami – mint annak idején a Szovjetunió volt – ránk kényszeríti a magyar nemzet ellenében a saját akaratát.”