Indulnak a „puskaporos hordó” közelébe - Fehérváron búcsúztak el az EUFOR Kontingens 26. váltásától (videó)

Kibocsátó ünnepséget tartottak pénteken délelőtt a székesfehérvári laktanyában. Az eseményen részt vett Vargha Tamás országgyűlési képviselő, államtitkár, Törő Gábor országgyűlési képviselő, Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere, Kaszab Zoltán főtörzs-zászlós, a Magyar Honvédség vezénylőzászlósa, valamint a kontingens szolgálatába bevont katonai szervezetek képviselői.

A vezénylési parancs ismertetése során tájékoztatták az egybegyűlteket a kiküldendő állomány nagyságáról és feladatáról: a felsorakozott állomány 2021. október 4-én kezdte meg felkészülését a Magyar Honvédség EUFOR kontingensében történő szolgálat teljesítésére. A kontingens 2022 február 28-ától 2023 február 27-ig 147 fővel műveleti területen teljesít szolgálatot. A hazautazást követően 2022 szeptemberétől 117 fő hazai készenléti szolgálatot lát el, valamint 30 fő továbbra is műveleti területen teljesít szolgálatot. A Magyar Honvédség parancsnoka vezényli 2022 február 28-i és 2022 március 10-i kiutazással 6 hónap időtartamra a Magyar Honvédség EUFOR kontingens 26. váltás állományát, összesen 147 fővel, 17 katonai szervezettől Bosznia-Hercegovinába, Szarajevóba.

Sokan emlékeznek még a harminc évvel ezelőtti háborúra

Garas László vezérőrnagy, a Magyar Honvédség Parancsnoksága törzsfőnök műveleti helyettese ünnepi beszédét történeti visszaemlékezéssel kezdte:

- A volt Jugoszlávia tagköztársaságában, Bosznia-Hercegovinában 1992-ben tört ki a háború. Többen emlékezhetünk még a határszéli falvainkban, városainkban is hallatszó fegyverropogásokra, melynek keserű hagyatékát ma is magukon hordozzák a balkáni utódállamok. 1995. november 21-én, háromévnyi háború után Bosznia-Hercegovina, Horvátország és az akkor már csak Szerbiát, Montenegrót és Koszovót magában foglaló Jugoszlávia megkötötte az úgynevezett daytoni békemegállapodást, amely lezárta ezt a háborút. A háborúban mintegy 250 ezer ember vesztette életét és több mint 2 millióan kényszerültek otthonuk elhagyására. Ugyanakkor Európa modernkori történelemének egyik legborzalmasabb humanitárius katasztrófája itt, Boszniában, Srebrenicában történt, ahol igen rövid idő leforgása alatt több mint nyolcezer bosnyák civil, férfi és fiú lelte halálát a szembenálló fél kegyetlenkedéseinek következtében. A békemegállapodás elfogadása óta Magyarország aktív szerepet vállal a bosznia-hercegovinai nemzetközi békefenntartó és stabilizációs missziójában. 1995-ben az IFOR mintegy 63 ezer fővel kezdte meg a feladatát, majd két évvel később az SFOR-ban 32 ezer főre csökkent, és ahogy a helyzet normalizálódott, 2004-től már csak 7 ezer fő jelenléte is elegendő volt az egyébként törékeny béke megőrzéséhez. Bosznia-Hercegovina a bonyolult etnikai és vallási helyzete, illetve igen speciális államszerkezete miatt a mai napig nem tekinthető stabil államnak: állandó törékenység jellemzi, folyamatos a konfliktusok lehetősége, azonban az EUFOR Altea Misszió erősíti a térség biztonságát. Az EUFOR létszáma 2012-re érte el a jelenleg is fennálló 600 fős létszámot, amely jelenleg a béke garanciáját jelenti Boszniában. A Balkánról az a szállóige járja, hogy „puskaporos hordó”, amit a történelmi tények sajnos igazolnak. A nyugat-balkáni térség biztonsága a terület földrajzi közelsége miatt is, számunkra kulcsfontosságú. Mindezekből kiindulva a magyar kül- és biztonságpolitika számára kiemelkedő fontosságúak az itt szolgálatot teljesítő missziók, mert ezek által biztosítható, hogy a közvetlen szomszédságunkban ma is létező biztonsági kihívások minél kisebb mértékben legyenek közvetlen hatással Magyarországra és a magyar emberek mindennapi életére – fogalmazott a vezérőrnagy, majd pedig elmondta: a katonai hivatás koronája egy-egy missziós feladatban való részvétel. - Missziós vállalásaink végrehajtásához, európai védelmi képességeink erősítéséhez készek és képesek vagyunk minden időben eredményesen, magyar katonához méltóan hozzájárulni. Az EUFOR-ban szolgáló váltások feladata hasonló a Koszovóban KFOR-ban szolgáló katonákhoz: az, hogy őrizzék a Balkán stabilitását. Mintegy 150 katonával hamarosan új váltás indult Szarajevóba. Kérem önöket, hogy Csaba Tibor alezredes, a kontingens parancsnoka vezetésével álljanak helyt, mutassanak példát, alkalmazzák a felkészülés során elsajátított fogásokat és módszereket – hangsúlyozta az alezredes, majd pedig hozzátette: figyelmük és fegyelmük egy pillanatra sem lankadhat, s kérte, feladataikat egymásra odafigyelve és alaposan megtervezve hajtsák végre. - És mindig legyenek képesek helyesen reagálni egy esetlegesen váratlanul kialakuló helyzetre is!

A 43-as ezred alkotja a kontingens gerincét

A Magyar Honvédség EUFOR kontingens 26. váltásának gerincét a 43. Nagysándor József Híradó és Vezetéstámogató Ezred katonai alkotják, azonban rajtuk kívül még számos más katonai szervezetből érkező állomány is hozzájárul a kontingens erőihez. Mint elhangzott: a béketámogató feladatokból jelentős szerep jutott eddig a 43-as ezrednek, hiszen az alakulat katonái 2007 óta a világ számos térségében teljesítettek missziós szolgálatot. Az EUFOR-ban pedig ez a negyedik váltás, amit a 43-as ezred készített föl és hajt végre.

- Mindig tartsák szem előtt: a magyar katona mindig és mindenhol értéket képvisel! Legyenek tettre készek és olyan szinten lássák el külföldön a szolgálatukat, hogy a küldő alakulataik is büszkék lehessenek önökre visszaérkezésüket követően!  - köszönt el a katonáktól a vezérőrnagy, majd pedig azt kívánta, kérte, hogy épségben, egészségben térjenek majd haza a katonák családjaikhoz a szolgálatteljesítés után.

A családtagoknak is üzent

Az ünnepségen ezúttal a családtagok nem lehettek jelen a járványhelyzet miatt, de Garas azt kérte tőlük: támogassák távolról is a katonák feladatellátását, biztosítsák azt a hátországot, amely feltétlenül szükséges, hogy a katonák Szarajevóban missziós feladatukra tudjanak koncentrálni. Erőt, egészséget, katonaszerencsét és biztonságos hazaérkezést kívánt, majd átadta a szót Oláh Emil vezérezredes, protestáns tábori lelkésznek, aki szintén köszöntötte a Szarajevóba távozókat.

Legyenek „boltívek” egymásnak

Így fogalmazott:

- Egyszer egy újságíró megkérdezte, miért kell áldással elbocsátani a katonákat és a választ meglepő volt, de számomra szívet gyönyörködtető, mert azt mondta: Isten áldása nélkül bármit lehet tenni, de valamit csak Isten áldásával! Azt kérjük, mikor útra indítjuk önöket, hogy ezt a valamit tartsák szemük előtt! És még valamit: Leonardo da Vinci azt mondta a boltívről, hogy az nem más, mint két egymásnak feszülő gyengeség, ami végtelen erővé formálódik. Addig, amíg nem ismerték a boltívet, alig bírt el valamit egy épület vagy egy híd. A boltív alkalmazása után tizenöt-hússzorosát is elbírta. Arra kérjük önöket, hogy váll-vállvetve, két egymásnak feszülő gyengeség végtelen erővé formálódjon, ne egyenként, hanem csapatként gondolkozzanak! Segítsenek egymásnak, amikor eltelik már három-négy hónap, és mindenkinek gondja-baja van. Akkor segítsenek, mondjanak egy jó szót, kérdezzék a lelkészt, és aki teheti, imádkozzon! Mert Pál apostol is azt mondja: nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erőnek, szeretetnek és a józanságnak lelkét. Ezért imádkozunk és kérem önökkel kiutazó kollégámat, hogy kérje Isten áldását önökre.

Bátorító támasz és áldás

Ezt meg is tette imájában Nagy Ferenc Endre százados katolikus tábori lelkész, kérte Istent, hogy óvja meg a katonák életét, legyenek egymás bátorító támaszai a bajban és a nehézségek idején, hogy „feladataikat pontosan és okosan tudják mindig ellátni”. Imájában kitért a parancsnokokra, valamint az itthon maradt családtagokra is, hogy majd örömmel láthassák viszont egymást a hazaérkezés után.