Kisfalud középkori múltja: Régészeti ásatások zajlanak a településnél

– Székesfehérvár-Kisfalud határában vagyunk, a Fehérvárhoz közelebb eső részen, egy szántóterületen. Építési telkeket fognak kialakítani a területen – mutatta lapunknak Reich Szabina, a Szent István Király Múzeum régésze, ásatásvezető. Munkáját mások mellett Kovács Dömötör és Lechner Balázs régésztechnikusokkal közösen végzi.

Most még tehát a Nagy Lajos király útja a szélső utcája Kisfaludnak, de ez hamarosan megváltozik. A régészek azokon a részeken ásnak, ahol később az útépítők aszfaltozni fognak, s ahova majd a közműveket lefektetik.

– A leendő útvonal lehumuszolását követően egyértelműen látszott, hol sűrűsödnek régészeti objektumok – mondta Reich Szabina. – Bebizonyosodott, hogy a korábban a Nagy Lajos király útja területén megfigyelt Árpád-kori falu, amely a források szerint az egykori Noé, Novaj, később Kisfalud településsel azonosítható, erre a területre is kihúzódik. Ahol már emelkedik a felszín az Aranybulla felé, ott már egyre kevesebb az objektum, tehát nagyjából lehatárolható a területe ennek a településnek.

– Az előkerült kerámialeletek alapján az Árpád-kortól egészen a 14. századig folyamatosan lakott volt a település. Erre az időszakra jellemző félig földbe mélyített gödörházakat, tárolóvermeket, illetve valószínűleg ciszternát is találtunk, valamint különböző szélességű árkokat. Ezek az árkok lehettek karámok, de lehettek egy adott házat körbevevő árokrendszerek is. Továbbá magát a települést is védő kerítőárkokkal is van dolgunk, amelyek a vízelvezetést is szolgálták. Számos további gödröt is találtunk, az egyikből egy teljesen ép őrlőkő is előkerült. Ezt a gabona őrlésére használták, amiből a lisztet kapták meg.

– Nagyon sok szabadtéri kemence nyomát is felfedeztük. A boltozatuk nem maradt meg, mert a szántás során egyszerűen elszántották. Többségében állatcsontok kerültek még elő a kerámia­leleteken kívül, nagy mennyiségű sertés- és szarvasmarhacsontot találtunk – mondta a régész.

Fémanyagból minimális mennyiség került csak elő. Ennek egyik oka az, hogy amikor egykori lakói elhagyták a települést, magukkal vitték a tárgyaikat. A másik pedig az, hogy a 20. század során frontvonal húzódott a területen, ennélfogva sok, a fémkeresősök munkáját nehezítő szennyeződés is volt a terepen.

A régészeti munkálatok február elején kezdődtek el, s előreláthatóan március közepén, végén érnek véget.