Az Olimpián bizonyítana a székesfehérvári cselgáncsozó

A küzdősportokban nem meglepő, ha valaki szakágat vált, az már inkább, ha az ember ezt 15 esztendősen teszi. Főleg, ha egy sikeres sport­ágat cserél le egy másikra. A fehérvári Hegedüs Bende­gúz a tinédzserkor elmúltával nemcsak a családnak, a városnak, de a kempónak és karaténak is búcsút intett, és felköltözött Budapestre cselgáncsozni. A jelenleg az UTE Judo Szakosztályánál pallérozódó fiatal idestova négy éve űzi választott sportját, ez idő alatt nemcsak a hazai, de a nemzetközi porondon is letette már a névjegyét.

– Sikeres kempósként miért döntött a dzsúdó mellett?

– Olimpiai sportágként több lehetőséget rejt a cselgáncs. Nekem nagy álmom, hogy a jövőben a hazámat képviselhessem egy olimpián, ehhez pedig minden adott a dzsúdóban. A támogatási rendszernek köszönhetően csak a versenyekre kell összpontosítanom, a kőkemény munka pedig meghozza a gyümölcsét. Sem a kempóban, sem a karatéban nem vehetnék részt a nyári játékokon, leginkább ezért döntöttem így.

– Miként fogadták, amikor 15 évesen sportágat váltott?

– Európai és világversenyeken is bizonyítottam már kempóban, ezért elég furcsán néztek rám, amikor ennyi idősen, tapasztalatlanul lementem a terembe edzeni a dzsúdósok közé. Sosincs késő semmihez, ezt szeretném megmutatni a kétkedőknek. Az edzőim, a csapattársaim, a barátaim szerint jó úton haladok afelé, hogy teljesen eltüntessem a lemaradásomat. Magam is ezen dolgozom.

– Az elszántsága eredményekkel is párosul?

– Az elején nem sok siker­élmény ért ugyan, csak ifista koromban kezdtem el gyűjtögetni az érmeket. A korosztályos országos bajnokságon elért második helyemre már sokan felfigyeltek és csettintettek. Juniorként is jöttek a dobogós pozíciók, aztán tavaly megnyertem az U23-as ob-t 18 éves létemre, valamint a saját korcsoportomban sem tudtak legyőzni a 73 kilogrammosok között.

– Hogyan került Újpestre?

– A gimnázium első évét még Székesfehérváron végeztem, azóta viszont a fővárosban élek. Az edzőpartnerek hiánya miatt mindenképp váltanom kellett, a céljaim megvalósításához pedig az UTE klubjára esett a választásom. Jelenleg Horváth László és Tóth Viktor vezetésével készülök nap mint nap.

– A nemzetközi mezőnyben hol áll, milyen sűrűn látogat külföldi versenyekre?

– Szerencsére a teljesítményemmel kivívtam már, hogy a felnőtt B keretnél is számításba vegyenek. Utánpótláskorú sportolóként a Heraklész Bajnokprogram biztosítja a felkészülésem, az edzőtáborok és versenyeztetésem során felmerülő költségeket. Az elején saját zsebből kellett megoldanom ezeket, ami nem volt könnyű. Tavaly a felnőtt Európa-kupa küzdelmeibe is belekóstolhattam. A múlt heti junior országos bajnokságon bronzérmet szereztem, a héten pedig Prágába utazunk a világkupa-sorozat egyik állomására. Nincs sok időnk a lazításra a csehországi viadalt követően sem, mivel a jövő héten edzőtáborba vonulunk a csapattal. Juniorként még van néhány évem, először ebben a korosztályban szeretném megvetni a lábam, aztán persze a felnőttek mezőnyében.

– Többször említette az olimpiát. Mekkora esélye van annak, hogy önt is láthatjuk egyszer a nyári játékokon?

– Napi rendszerességgel kerül szóba ennek a lehetősége. Ha az eredményeket továbbra is ilyen ütemben tudom szállítani, és a sérülések is elkerülnek, akkor hat-tíz év múlva én is ott leszek az olimpián.

– Miből áll egy napja?

– Öt óra után kelek, reggel hétkor már a teremben vagyok. A gyakorlás után legtöbbször beülök az iskolapadba, ahol sportedzőként tanulok. Délután ismét tréning, hetente legalább tíz edzésem van. Hétvégenként általában versenyeken indulok, ha pedig nem a tatamin küzdök, akkor az első utam haza, Fehérvárra vezet. Az ilyen alkalom azonban ritkább, mint szeretném.