Rehák Viktor nem ismer lehetetlent

Rehák Viktor labdarúgó-pályafutását a kislángi serdülőknél kezdte, majd 1991-től a Videotonnál folytatta karrierjét. Végigjátszotta a korosztályokat, egészen az NB I-es csapatig jutott, amelyben három első osztályú és egy kupameccsen lépett pályára. Ezt követően az NB Il-be vezetett az útja: a Csákvár, a Veszprém és a Hévíz együttesében játszott. Időközben egy komoly egészségügyi probléma miatt abba kellett hagynia a profi futballt, így került vissza szülőfalujába. Képezte magát, az MLSZ D-je után megszerezte az UEFA B licencét is. A kislángi felnőtt gárdát 2013-tól gardírozza, nemcsak a kispadról, de a pályán is irányítja játékosait. A csapat magját a helyi fiatalokra építi, kialakítva ezzel egy jó közösséget. A sportban nem ismer megalkuvást, mindig a tökéletesre törekszik. Az Ikarus-Maroshegynél utánpótlásedzőként is tevékenykedik, kislángi mérlege eddig két második és egy első hely.

– Kétségtelen, hogy hosszú évek munkája érett be, ezért nagyon szépen köszönöm mindazoknak, akik ebben bármilyen formában részt vettek – mondta a díjátadó után kissé elérzékenyülve a szakember.

– Az elmúlt tíz esztendő sikerei nemcsak az én munkám gyümölcsei, bár igyekeztem ehhez én is hozzátenni.

– Meglepett a díj, mert nem gondoltam arra, hogy ilyen elismerésben lesz részem. Már csak azért is, mivel még elég rövid az edzői pályafutásom ahhoz, hogy ezt egy ilyen díjjal honorálják. Kislángon tíz éve, amikor elkezdődött egy folyamat, abban vastagon benne volt Bekő Balázs, Zimmerman Tamás és Lőrincz Antal egyaránt – akik segítették a csapatot. Ezt az örökséget kellett nekem továbbvinni, miután őket másfelé vitte az élet. Megpróbálom átadni a fiataloknak és az idősebbeknek is a játék szeretetét – emelte ki Rehák Viktor.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kislángi fiatalok zöme 17–18 éves koruk óta a felnőttbajnokságban pallérozódik. Volt, amikor a megye egyes pontvadászatban is megállták a helyüket, és innen indulva váltak a térségben ismert labdarúgókká.

– Örömteli, hogy egy ilyen szezont futottunk (30 meccsen 29 győzelem, 1 döntetlen – a szerk.), de azért azt nem szabad elfelejteni, hogy nem minden mérkőzés volt ennyire egyértelmű. Néhány összecsapáson akadt némi szerencsénk is, ám anélkül nem lehet ezt a játékot sikeresen űzni. A csapattagok életkora kis kivétellel 20–25 év között van, amennyiben ők együtt maradnak, és hasonló felfogásban folytatják a jövőben, akkor nem lehet nagy baj. Az ifistáink is megnyerték az idei kiírást, és vannak olyan játékosok, akik a felnőtteknél is szóhoz jutottak. Jövőre pedig még jobban számítok majd rájuk.