A MÁV Előre-BERICAP csapatkapitányai nem lankadnak, rendületlenül edzenek

Az I. István Szakgimnázium 11. osztályának pedagógia szakára járó Berkó Liliről a fehérvári szurkolók, akik nemigen járatosak a röplabdában annyit olvashattak eddig, hogy a neve mindig ott szerepel a MÁV Előre-BERICAP együttesének összeállításában, ám erről sokkal többről van szó.

A mindössze 17 esztendős lány kilenc éve erősíti a különböző neveken szereplő csapatot, tagja volt annak a gárdának, mely a tavalyi szezonban kiharcolta Fésüs Irén dirigálásával a MÁV Előre SC NB I-es tagságát. A feladó-, irányítóposzton játszó Lili azonban nem csak ezzel írta be magát „szemtelenül” fiatalon a fehérvári röplabda nagykönyvébe. Már a feljutás évében is – értelemszerűen akkor még 16 évesen – a kék-fehérek csapatkapitánya volt, és ezt a tisztséget a mai napig is viseli. Edzői, csapattársai megbíznak benne, és nem utolsósorban játékteljesítményével is kivívta ezt a rangot.

– Büszke vagyok arra, hogy csapatkapitány lehetek már elég régóta, az idősebbek is elfogadnak, hallgatnak rám. Az elején nehéz volt megszoknom a feladóposztot, de nagyon jó, és összetartó csapat vagyunk ezért mindenki bízik a másikban, segítjük egymást, ezáltal jól tudunk együttműködni. Pluszt jelent ebben, hogy a csapat magja hosszú évek óta együtt játszik, és mondhatni ismerjük egymás gondolatait – tudtuk meg Berkó Lilitől.

Az idővonalon elértünk a jelenbe: az U19-es válogatottban is kerettag, melyben sokasodtak volna a feladatai, amennyiben a koronavírus nem írja át a teljes sportági menetrendet, akkor igazából most az utánpótlás-válogatott összetartásán lenne a helye.

– Európa-bajnoki selejtezőre készültünk volna, de az ismert okok miatt ez elmaradt, amellett, hogy a bajnokság is félbeszakadt. Tudomásul kell venni, hogy vége az idénynek. Nagyon sokat edzek itthon, futok, kerékpározok, és erősítek. Nyilván ez nem annyira hatékony, mintha a társaimmal mozognánk együtt, amennyiben mindenki kellően végzi a munkáját, akkor az sokat jelenthet a folytatásban – tette hozzá.

A 27 éves Neukum Gábor szintén ősfehérváriként kapitánya a férficsapatnak, rutinos játékos, többéves élvonalbeli múlttal, de azért ő sem örült annak, hogy félbeszakadt a pontvadászat, ráadásul csapatának teljesítménye hosszú idő után éppen felfelé ívelő szakaszba került az ősszel nyújtottakhoz képest.

– Figyelemmel kísértem az eseményeket, számítottam arra, hogy nem folytatódik a bajnokság. Sajnos a legrosszabbkor jött, mert mindenki beleadott apait és anyait a munkába, és nem lehet azon csodálkozni, hogy nem esett jól így zárni. – hangsúlyozta.

– Elég sok lehetőség van. Kaptunk „házi feladatokat”, speciális leckéket az edzőnktől, bár a konditerem zárva, de otthoni környezetben mindezt súlyzókkal valamelyest pótolni tudjuk, hogy azért ne „punnyadjunk” el annyira. Persze ezek nem helyettesítik azt, amikor a társakkal dolgozunk együtt, hiszen ne feledjük, csapatsportágról van szó! Ez nagy érvágás annak, aki hosszú évek óta benne van a sportban, hogy egyedül kell csinálnia a feladatokat. A labda pedig eléggé hiányzik, annak ellenére, hogy nem rossz, ha van egy kis erőnlét és állóképesség, de én is úgy vagyok vele, kívánom, hogy pattogjon egy kicsit a labda. A csapattársaimmal néha találkozunk, természetesen betartva a szabályokat, nem „pacsizunk”, valamint megtartjuk a kellő távolságokat – fogalmazott.