Több csapatnál is saját utánpótlásból táplálkoznak, velük alapoznák meg a jövőt

Nem kaphattunk teljes képet, mivel több csapat élt azzal, hogy a koronavírus-helyzetben a Magyar Labdarúgó-szövetség a halasztások engedélyezésével megadta a választás lehetőségét. Így bármelyik megyei csapat lemondhatta a mérkőzést 24 órával a kezdés előtt, következmények nélkül. Azoknál az együtteseknél, ahol pozitív tesztet produkált egy-egy játékos, vagy netán stábtag, ott ezek a csapatok nem léptek pályára. Így aztán a tabellán van olyan együttes, amely lejátszotta az összes őszi találkozóját, szám szerint 14 mérkőzést, de akadnak olyanok is, többek között a Martonvásár, és a Sárbogárd gárdái, melyek többet majd januárban, és februárban, a tavaszi idény megkezdése előtt pótolnak.

Minden szakvezetőnek egyöntetűen három kérdést tettünk fel, és kaptunk ezekre választ:

– Mi volt a célkitűzés, mi az, amit sikerült elérni, mi az, amiben hiányérzete van?

– Hogyan tekint vissza a szezonra, erősebb, vagy netán gyengébb lett a bajnokság?

– Hogyan tovább, mikor indul a felkészülés, lesznek-e változások a keretben?

Akadt olyan klub, ahol szinte teljesen új csapatot kellett építeni

5. Martonvásár 12 7 1 4 16-13 22

Kovács Attila vezetőedző:

– Kimondott célkitűzés nem volt a csapat számára kitűzve, körülbelül a középmezőnyt lőttük be, úgy, hogy valahol az elejéhez közel legyünk. Úgy érzem, ez sikerült. Még ismeretlen volt számomra a bajnokság, de azt kell mondanom, jól teljesítettek a srácok, főleg az idény elején. Aztán a vége felé volt hirtelen három vereségünk, lehet, hogy jobb is, hogy itt megállt egy kicsit a játék. A csapat fiatal, őszintén, én sem tudtam, mit fogunk kihozni ebből a szezonból, de egész jól sültek el a dolgok. Talán hogyha a vereségek elszórtan lettek volna, akkor jobb szájízzel fejeztük volna be az évet. Nem nagyon ismertem a megyei első osztály mezőnyét, láttam mérkőzéseket, de csak elvétve. Érdekes ez a megyei amatőr szint, én is játszottam benne, de amióta abbahagytam a játékot, sok minden nem változott a pályák és a körülmények tekintetében. Ismertem egy-két helyet, nagyjából számítottam rá, hogy mi várható a pályáktól, illetve a szurkolóktól. Akik már régebben itt vannak a klubnál a fiataljainknak meséltek arról, mire lehet számí­tani. Ezért volt az, hogy Enyingen egy kicsit tele volt a gatya, vagy elmentünk Kislángra, ott a pálya talaja pedig kis túlzással olyan, hogy a traktor is felborul. Ez velejárója a megyének, és mindenki játszik azon a pályán egyszer. Ettől függetlenül nyerhettünk volna ott is. Sokan vannak olyanok, akik még nem játszottak ilyen pályákon az utánpótlásban, úgyhogy ezek lehettek az okai többek között ezeknek a vereségeknek, így aztán nem is fogjuk fel tragédiaként. A felkészülés kezdetével kapcsolatban konkrétumokról még nem beszéltünk, próbálunk össze­rakni edzőmérkőzéseket, de időben el kell kezdenünk a munkát, mert január végén már játszunk. Legkésőbb január 12-én indulhat az alapozás, de előtte való héten azért már elkezdünk mocorogni. Bízom abban, hogy nem lesz nagyon hideg, és tudunk normál körülmények között edzeni. Amennyiben nagy gond lenne, mind az Ikarusnál, mind nálunk is van műfüves pálya, így meg lehet oldani a mérkőzéseket. Nem nagyon lesz a keretben változás, nehéz úgy igazolni, hogy meg kell egyezni a kluboknak. A jelen helyzetben nem valószínű, hogy költünk, hacsak nem engednek el ingyen játékost, de erre kicsi a sansz.

6. Kápolnásnyék 14 7 0 7 21-19 21

Höltzl Richárd vezetőedző: – A vezetőség elsődleges célja a kiesés elkerülése volt a szezon előtt, azonban a csapat és én is többről álmodtunk. Azt beszéltük meg, hogy első évünkben megpróbálunk az első tízben benne lenni, szerencsére sikerült megvalósítani ezt, tehát elégedettek lehetünk a jelenlegi 6. helyezéssel. Újoncként szerepelünk a megyei első osztályban, az iram, illetve a játékosok képzettségi szintje jóval nagyobb, mint a megye kettőben. Van néhány mérkőzés, ahol lehet hiányérzetünk a pontok tekintetében, de úgy gondolom, idővel jön majd a rutin és azok az alapvető hibák, amiket elkövettünk, tavasszal elkerülhetők lesznek. Január 5-én kezdjük a felkészülést a srácokkal, hat mérkőzést terveztünk a Polgárdi elleni Fejér Megyei Kupa-forduló előtt. A keretben nagy változás nem fog történni a téli átigazolási időszakban, csupán egy játékos leigazolását tervezzük, távozó nem lesz.

7. Sárbogárd 10 5 2 3 16-15 17

Pajor László szakmai igazgató: – Speciális volt a nyarunk, hiszen sokan távoztak tőlünk, köztük volt több minőségi játékos is, akinek a pótlását megoldani nehéz feladat volt. A célunk első lépésben az volt, hogy ezeket a játékosokat helyi fiatalok pótolják, de azt is tudtuk, hogy rutinos labdarúgókat kell hoznunk. Ez sikerült is, több fiatal folyamatosan játszott a csapatban. Akiket igazoltunk – Lajtos András, Magda Máté, Mayer Dávid – mind emberileg, mind szakmailag erősítést jelentettek. Első lépésben a csapatépítés mellett elvárást nem fogalmazott meg a klubvezetés, az volt a cél, hogy a mezőny első felében végezzünk. Nagyon sok meccsünk maradt el, szám szerint négy. A fiatalokat beépítettük, ezzel céljainkat nagyjából sikerült megvalósítani. Elfogadhatónak mondom az őszi teljesítményünket. Kiegyensúlyozot­tabb lett a bajnokság, az összképet tekintve erősség szempontjából hasonló, mint a tavalyi, de egy-két győzelemmel akár három-négy-öt helyet lehet előreugrani. Szoros mérkőzések vannak, és több meglepetés is született. A keretben nem tervezünk változtatást. Az utánpótlásból, akik jelenleg alkalmasak arra, hogy a megye egyes keretnél legyenek, őket felhoztuk, velünk edzhetnek, ők egy-két-három év múlva jelenthetik igazán a jövőt. Igazolni nem szeretnénk, január 17-én lesz az első mérkőzésünk, ami nagyon korai, így legkésőbb január első hetében, vagy akár már a két ünnep között kezdünk el dolgozni. Nem is szakmailag van aggodalmam, hogy milyen alapozást tudunk csinálni. Azért a hideg, a kemény talaj speciális felkészítést igényel, és tartok attól, hogy a rövid felkészülés miatt nehogy sérüléshullám üssön be. Mi már október végén befejeztük az idényt, nem tudom, lesz-e elegendő időnk felkészülni, amely kihathat a játékunkra is, de bízunk abban, hogy az elmaradt meccseken is jól teljesítünk, és akkor még előrébb tudunk lépni a tabellán.

8. Tordas FÉSZ Zrt. 14 5 2 7 27-31 17

Korolovszky Gábor vezetőedző: – Nekünk soha nincsen hiányérzetünk, igaz nagyon nagy terveink sincsenek. Mi szeretnénk focizni, egy jó közösséget létrehozni, hogy a játékosaink örömmel jöjjenek. Érezzék magukat jól, valamilyen szinten legyen benne olyan futballra emlékeztető elképzelés, momentum, hogy ez mégiscsak egy futballcsapat. Az amatőr futballt mi szó szerint értjük, minden meccsen akarunk nyerni, de az elvárások nem nagyok, mert nem rugaszkodunk el a talajtól. Nem szállunk el attól, ha nyerünk egy meccset, és nem vagyunk öngyilkos típusúak sem, hogyha kikapunk egyszer-kétszer négy-öt góllal. Örömteli lett volna, ha a kupában bejutunk a főtáblára, közel voltunk hozzá, tizenegyesekkel kaptunk ki a Főnix FC-től. Nem volt jó érzés, főleg úgy, hogy vezettünk is, és tizenegyest hagytunk ki. A játékosok egy kicsit ezen a ponton a motivációjukat elveszítették, az ősz elején a bajnokságot nem kezdtük igazán jól, de aztán a megfelelő pontokat megszereztük. Volt egy-egy mérkőzés, amelyekből lehetett volna többet kihozni, és akadt olyan mérkőzés, amibe nem nagyon tudtunk beleszólni. Öt éve vagyok itt edző, nagyjából annyi pontunk van minden ősszel általában, és mindig a tavasz sikerül egy kicsit jobban. Évek óta egy amatőr szinten játszó profi csapatot akartunk létrehozni, és ezt meg is csináltuk. Minden nyár nálunk évek óta rosszul indul, idén Hermann Tamás alap-belsővédőnknek elszakadt a térdszalagja, műtötték. A balhátvédünkkel, egész ősszel nem találkoztam, ő is megsérült, ráadásul két nagyon stabil játékosunk, Fridrich Dávid és Horváth Benett eligazolt, ez érzékeny veszteség volt. Jöttek ugyan új játékosok, őket be kell építeni, de olyanra öt év alatt nem emlékszem, mint most. A megye hármas csapatunkból és az öregfiúból is kellett hoznunk egy-egy hétvégén játékost, mert alig tudtunk kiállni a sérülések és a betegségek miatt, de ezzel együtt nyertünk meccseket. Tordason van három csapat, megyei egyes, megyei hármas és az öregfiúk. Mindegyik segít a másiknak, és örömforrásnak tekinthető, amikor feljön hozzánk az öregfiúkból egy játékos, és az ő játékával nyerünk. Ennek nagyon különleges sportértéke van! Összességében nem volt jó őszünk, de mindig le kell ülni és át kell gondolni, hogy végül is nem terveztünk feljutást. Néhány éve volt a megyében öt-hat csapat, amelyek elég jó eredményeket értek el. Szerintem gyengült a bajnokság, elmentek az igazán jó csapatok – Iváncsa, Bicske, Gárdony – és kevesebb erős gárda maradt. Nagyjából ugyanazok a futballisták vannak itt évek óta körforgásban, ez sem biztos, hogy jót tesz a pontvadászatnak. Változások nem lesznek a keretben, nem lesznek távozók és nem tervezünk igazolást sem. Január elején kezdünk, bár ez megyei szinten nem a legideálisabb, attól függetlenül igyekszünk az összes mérkőzést lejátszani. Azt azonban tudomásul kell venni, hogy egy dolgozó ember január 10-én délután, fagyban és este 6 órakor nem valószínű, hogy képes lesz edzeni…